Tartalom

Te mi tennél, ha az eddigi életed a feje tetejére állna? Ha nem biztos, hogy megéled a holnapot? Egy olyan helyen, ahol mindenkinek van egy titka? Ahol minden lépésedet árnyak kísérik? Ahol mindig mindenki szeme rád szegeződik? Ahol meg kell mentened a barátaidat? Ahol másodpercek alatt kell döntened, hogy mit teszel? És ahol semmi sem az, aminek látszik? Ahol az eddigi legnagyobb ellenséged lesz a leghűségesebb szövetségesed?
Valami gonosz készülődik, és felhangzik a farkasüvöltés a távolban, villámok cikáznak az égen. Semmi nem biztos, de te írod a holnap forgatókönyvét.
Előkerülnek a karmok, nyilak és a gyógyfüvek. Ki győz és ki veszít? Megállítható az egyre csak növekvő sötétség?

Erről szól ez fanfiction. Alapja a Teen Wolf nevű amerikai fantasy sorozat, viszont csak a szereplők azonosak.

2014. június 23., hétfő

20/1. rész

Nem kell sokáig várnunk rá. Mint megjósoltam, alig egy óra leteltével felbukkan a víz felszínén egy árny. Azért mondom, hogy árny, mert már régen besötétedett. Mindenki elhelyezkedett a tó partján. Kira és én a sekélyebb, kavicsos partszakaszon várunk rá. Időközben Deaton is ide látogatott és a kezembe nyomott egy rókamérget. Tű fóbiás vagyok, ezért én nem fogom belevágni. Ahogy körbenézek a tó partján, csak a farkasok világító szemeit tudom kivenni. Sajnos az én szemem nem olyan éles, mint az övék. A rókát is ők veszik észre és jelentik a headseteken keresztül. Azt is mondják, hogy pont felénk tart.
Kira kardot ránt én pedig a karmaimat élesítem be. A többiek is elindulnak, de nem érnek ide mire a Nogitsune kiúszik. Nem habozik, és egyből nekünk ugrik. Vagyis fut.
Szóval elindul felénk és mi is felé. Elcsúszom a lábai mellett és megpróbálom a karmaimat a lábába vágni, közben pedig Kira suhint a kardjával. A róka azonban felugrik és egyikünk támadása sem kecsegtet eredménnyel. A kövek csikorognak a talpunk alatt, ahogyan megindulunk felé. Amikor a közelébe érünk kinyúlnak a farkai és a bokánknál fogva fellógat minket. Akkor érkezik meg a felszabadító sereg első fele. Név szerint Julie, Peter és Mikayla. Mikayla egy-egy gyökérrel leköti a farkait, míg Julie kiszabadít minket, Peter pedig kirúgja a Nogitsune alól a lábát.
A csata első szabálya: Soha ne lankadjon a figyelmed! Nem is lehet, hiszen semmi perc alatt kiszabadítja a farkait a gyökerek közül. Mi pedig visszaszorulunk a tó partjára. Ekkor érkezik meg Derek az ikrekkel. Intek nekik és Peternek, hogy próbálják meg lefogni a farkait. Ehhez azonban el kell terelni a Nogitsune figyelmét. Ezt Mikayla oldja meg a kígyózó gyökereivel. Már egyre világosabb van, hiszen nemsokára hajnalodik. Így én is jobban látok a napsugarak által. A farkasok ráugranak a Nogitsune tekergőző farkaira és mindenki egyet fog le. Megérkezik Chris és a seriff is Scottal és Isaackel. Ők is megpróbálnak elkapni egy-egy farkat, és sikerrel is járnak, de még mindig ott van egy. A semmiből előkerült Allison fogja le, vagyis csak próbálja Lydia segítségével, Madison pedig a seriffnek segít.
Ekkor lendülünk mi akcióba. Mikayla leengedi a gyökereket, hogy átlendülhessek a feje fölött. Mikor átértem egy jó erős, bunkós végű gyökérrel találja állon. Míg a kábulat tart, és a többiek tartják a farkakat, belevágom a gerincébe a karmaimat. Mikor megbénul, Kira fogja a kardját és beledöfi. Le kell húznom a fejem, hogy engem ne találjon el, de még így is majdnem fűbe harapok. Kihúzom a karmaimat, mire a Nogitsune bénán hull a földre.
-    Akkor most végleg meghalt? – kérdezi Julie.
Bólintok. Vége van. Ránézek a rókára, aki kezd el-eltűnni. Végül aztán hűlt helye marad csak meg. Mindnyájan fellélegezhetünk. Így is van. Amint a nap felkelt és mindenki mérlegelte a lehetőségeket, egyszerre sóhajtunk egy jó nagyot.
-    Sikerült. Legyőztük. – mondja Lydia.


Miután hazaértünk én felmegyek a szobámba és ledőlök az ágyamra. Teljesen kimerültem. Már vagy egy teljes napja nem aludtam. Bemegyek a fürdőbe és lezuhanyozok. Mire visszaérek, már ott van az ágyamon. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése