3/A. évad

A harmadik évadban semmi nem lesz olyan, mint eddig. Az élet fenekestől felfordul, amikor „másolók” érkeznek Beacon Hills-be. Ez pedig ismét megbolondítja az eseményeket. Az erő eltűnik, és a csapat két részre szakad. Az Alfák között csak úgy pattognak a szikrák. Egy rossz mozdulat, és mindennek vége.

A farkasok megbolondulnak. Feltűnik pár különleges kő, ami sokkal több titkot rejt, mint akárki hinné. Sokkal nagyobb az erejük, mint magának a természetfelettinek. Ők maguk a természetfeletti. De miért most jöttek elő?

A gyilkosok játszadoznak a védtelen áldozatokkal. Talán már meg sem lehet őket állítani. Feltűnik az erdő új „szelleme”, hogy megpróbálja helyrehozni a hibákat, és elrejtse az üldözötteket. A Hale falka is szétesőben. Csak pár szövetséges marad, hogy megpróbálja elsimítani a rémtettek következményeit. Vajon sikerül, vagy mindennek vége? Megmaradnak az életek, vagy minden eltűnik? 

34/2. rész

Meglepő

Deucalion bukása után a csapata is feloszlott és mindenki ment a szélrózsa irányába. Semelyik Alfa nem akart maradni. Még Duke sem. Elment valahova a Sziklás-hegység északi felébe. Remélem, soha többé nem kell majd látnunk. Ha mégis, már nem lesz olyan erős, hogy ellenünk támadjon. Akkor nem kegyelmezne neki Peter. És más sem.

Derek és Peter ahelyett, hogy továbbra is a panelházban lakna, épített egyet. Pont az erdő közepén. Szinte meg sem lepődöm, hogy gazdagok. Minden filmben, amit eddig láttam, akik természetfeletti lények, mind sok vagyonnal rendelkeznek. Miért éppen ők lennének kivételek?

Jane és Derek összejöttek, ami igazándiból nem nagyon zavar, mert Derek ha úgy vesszük nem is olyan hát… elviselhetetlen. Sőt, igazán elviselhető. Sokat tanított nekem. Az alakváltás kontrollálását, ami az utóbbi időben – miután visszatértem az élők sorába – elég nehéz. Az apróbb dolgoktól is az ember nyakának ugrok és van amikor a többiek nem érnek oda időben. Mármint, mielőtt megölném igen, de a sebek akkor is magukért beszélnek.

Peter is jól kijön velem. Igaz nem nagyon lelkesedik irántam, de kiért teszi meg? Ugyanakkor Julie sokkalta inkább idegesítő. Soha nem enged meg semmit, így akar kioktatni, úgy akar, és már elegem van belőle. Jane is kezd az idegeimre menni, és bár a testvérem, azért mégsem akarok össze veszni vele. Nem lenne fair. De mikor voltam az igazán?

Scott és Kira szinte egy párt alkotnak, de nem akarják bevallani, hogy járnak. Egyikőjük sem. Kicsit fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon miért, de nem igazán érdekel.

Belerúgok egy kavicsba és figyelem, hogy meddig megy el. Jó hosszan elrepül, de a magas fűben el is tűnik. Az erdőben sétálok és gondolkodom. Nincs már sok hátra az iskoláig. Úgy elment a nyár, hogy szinte észre se vettem. Az egész időmet lekötötte Deucalion és a falkája.

Örülök, hogy vége van az egésznek, de azért van valami bűnbánat is bennem. Talán nem kellett volna így végződnie. Duke-nak már az is elég nagy szív fájdalom, hogy legyőzték a saját játékában. Ezt azért nem kellett volna. Igazából nem veszett el sok minden. Az Alfákat nem manipulálta, hanem meggyőzte. Saját akaratukból mentek bele a dologba, és nem miatta. Szóval… Van egy olyan érzésem, nem utoljára láttuk Deucalion-t Alfák vezetőjeként.

Belerúgok egy másik kavicsba és tovább gondolkodom.

Lydia és Aiden és ha már itt tartunk, Ethan és Danny kapcsolatának is vége. Az ikrek úgy döntöttek, elmennek máshova. Túl sok nekik a természetfeletti lény, így megfutamodtak. Lydia nincs igazán maga alatt, sőt Danny sem, tovább léptek. Ha ez van…

Malia rájött, hogy Peter az apja, hogy az unokatestvérem és persze Dereké. De ez nem is igazán érdekli. Jól elvan Stiles társaságában. Apropó, Stiles. Már ő sem annyira ellenséges velem. Ennek talán köze lehetett annak, hogy nem sokkal a „csata” után fölkentem a falra. Amekkorát Scott, ő meg persze Kira nézett, szinte utánozni sem lehetne, amikor betörtem az ajtón.

A város szinte elcsendesedett. Nincsenek támadások, semmi természetfeletti. Stilinski seriff egy időre nyugodt lehet. De nem hiszem, hogy sokáig.

Megcsörren a telefonom a zsebemben. Megnézem, hogy ki az, aztán felveszem. Naná, hogy Jane az. Túlságosan aggódik.

˗    Mi újság? Hol vagy? – kérdi azonnal.

˗    Az erdőben. Valahol. – válaszolom. – Miért? – kérdezem egy pillanatra megállva.

˗    Úgy volt, hogy grill partit rendezünk, de nem jöttél még mindig meg. – válaszolja Derek.

˗    Itt vagyok mindjárt egy tisztáson. – mondom és kilépek oda. De meglepő látvány fogad. A szavam is eláll attól amit látok.

˗    De hol? – kérdezik türelmetlenül.

˗    E…e…ezt…l…látnotok kell. – nyögöm ki. Ugyanabban a pillanatban az ujjaim már nem fogják a telefont és az lehullik a földre egy kisebb koppanással.

˗    Sean! Mi a…? Ott vagy még? Haló? – kérdezgeti Jane. De már nem tudok neki válaszolni. Teljesen lefagyok ahogy a mező közepére nézek…

34/1. rész

Most ugrik a róka a vízbe

A mai nap. Telihold. És a támadás. Jó időpontban, mit ne mondjak. Deucalion ennél jobb időpontot soha nem választhatott volna. A farkasok erősek lesznek. Akárcsak az ő Alfái. De ezzel szemben a Kitsunék le fognak gyengülni. Elveszítik az erejük nagy részét. Bár Kirának ott lesznek a villámok, amik feltölthetik, Julie néninek pedig alig lesz dolga „titkos fegyverként”. Annyi munkája lesz, hogy le kell bénítania az Alfákat. A többit mi elintézzük. Már a haditerv is megvan, csak meg kell próbálni kivitelezni.

Duke mindenkinek üzent. Dannynek kézzel írott levélben. Lydiának megölte a kis vakarcsát. Az ikrek egy halott őzet találtak az ajtajuk előtt. Kira egy rókát, Scott pedig egy kóbor kutyát talált. Mi pedig mindkettőt, mivel Julie néni velünk volt, és mert Derek és Peter is mostanság nálunk mulattja az időt. Aminek nem nagyon örülök.

Éjfélkor akar találkozni velünk a tó partján. Hogy honnan tudom? Mert az állatok hasán egy egyenes vonal volt és mindenkinél másik irányba mutatott. A tó irányába. Ha nem is jöttem volna rá, Danny vérrel írott levelében eléggé feltűnő helyet kapott.

Mindenki készül estére. Julie néni szokás szerint Peterrel eddz. Jane pedig Derek társaságában. Scott és Kira, az ikrek vs. Danny. Lydia/Hayley. És Malia áll vesztésre Tia ellen, Deaton Marin ellen. És én Luke ellen.

Bár mindenhonnan sakkban tartom, ő folyton talál kibúvót belőle. Egyszer a víz elől, másszor a villámok elől. Bár Griff és van több mint másfél évezred hadgyakorlati tapasztalat a tarsolyában, én ezzel szemben semmit nem érek. Az egy dolog, hogy jól váltok alakot, jól bánok a vihar elemeivel, semmi vagyok hozzá képest. Bár meg kell jegyeznem, gyorsabbak a reflexeim.

Ahogy Skóciában sikerült megtanulnom: ne a kézenfekvő megoldást keresd, hanem kerülő úton juss el a célhoz. Tehát nem ártana gyorsan átejteni, hogy győzhessek. Úgy kell gondolkodnom, mint egy őrült zseninek. Meg is van rá a tervem…

Átugrom felette, - szerencsére Derek házában van elég hely arra, hogy megleckéztessem – és mögötte érek földet. Lassan mozgok, hogy tudjon mit kezdeni. Nem is habozik, egyből ledönt a földre és a kulcscsontomnál fogva tart a földön. Ezt vártam. Nagy mosollyal a képemen megfogom a tarkóját és jó erős sokkot kap tőlem mindenhol, ahol érintkezik velem. Azonnal elugrik tőlem és párat lép hátrafelé a fejét fogva. Közben a vizet - amit használtam - előre húzom, amitől az kihúzza a lábát és Luke hátraesik.

˗    Jó voltál! – mondja, mikor felsegítem. – Nekem viszont van mit tanulnom.

˗    Hagyd, hogy gyengének higgyenek. És amikor nem figyelnek… - javaslom.

˗    Ez akár be is jöhet…ne, ha nem árulnád el a titkot. – mondja Ms. Morrell és földhöz csapja Deatont.

Kemény nő meg kell hagyni. Ha így könyörtelenül földhöz vágta Deatont, akkor simán elintéz pár Alfát is. Ráadásul olyan gyógyfüvek hatásait is tudja, amik segítenek védekezni ellenük. Csak sokkal sebezhetőbb, mint mi. De nem féltem. Tud magára vigyázni.

Akárcsak Danny, aki addig ügyeskedik, amíg az ikrek áttörve a falat a szomszéd szobában kötnek ki. Tágra nyílik a szemem a csodálkozástól. Az egy dolog, hogy legyőzi őket, de sérülések nélkül? Leesik szó szerint az állam. Erre megvonja a vállát és segít az ikreknek.

Bár Lydiát nem harcra szántam, nagy nehezen megpróbált Hayley fölébe kerekedni, de esélye sem volt. Hayley könnyen kigáncsolta és a földön végezte. Halottan végezte volna, ha ez igazi csata. De így… Tulajdonképpen Lydia csak egy feladat miatt lesz ott a csatában, de ezt nem árulom el…

Végül, akit gyengének hittünk, mind erősebb lesz. Malia úgy viszi földre Tiát, hogy hangját se hallani. Scott úgy tartja az oszlopnál Kirát, mintha mágnes húzná oda őket. De van, ahol minden úgy történik, ahogy várható volt. Julie néni úgy üti le Petert, hogy ideje sincs átváltozni. Jane-farkas pedig úgy üldögél Derek mellkasán, mint ki jól végezte dolgát. Náluk nem is vártam – sőt senki – más, a megjósolhatótól eltérő eredményt.

Elérkezett az idő. Az utolsó jó tanácsok, utasítások már fél órával ezelőtt elhangzottak. És a terv ismertetése is megvolt. Mindenki megírta a végrendeletét, hátha szükség lenne rá, de úgysem lesz. Megússzuk vér nélkül. – Na, jó. Ez nem volt pontos, inkább holttestek nélkül. Vért biztosan ejtünk majd. Olyan biztos, minthogy itt állok a tó partján. – És tényleg. Itt állok a víz tükre fölé magasodó partfalon. Duke a másik oldalra hívta össze a találkozót. Innen jobban szemügyre tudjuk venni a találka helyszínét, és elejét is vehetjük a támadásnak. Ki számítana rá, hogy a tavon át támadnak? Nos, mi igen.

Mindenki itt van. És készen állnak. A Griffek nem jönnek oda velünk. Ők lesznek a meglepetés vendégek. Julie néni pedig a titkos fegyver. Mi többiek – beleszámítva Juliet is – odamegyünk a túlpartra, amint megjelennek.

És nem is késnek sokat. Amit az órák éjfélt ütnek, megmoccannak az ágak a túlparton és előlép belőle Duke és 5 Alfa. Nem tudom, hogy honnan szerzett ennyit. Nagyobb a befolyási köre, mint a bécsi kapu kitárva. Hát legyen. Kettővel több vagy kevesebb, mit számít az?

Oldalra nézek Derekre, majd a másik oldalra, Scottra. Mindketten bólintanak. Készen állnak. A csata idejére béták lettek, akikre rábíztam a csapatom irányítását. De csak a csata idejére. Míg Hayley, Jane és én Deucalion legyőzésére koncentrálunk. Jane bólintását és a feszültséget érzem a hátunk mögött. Mindenki izgul a vég kifejlet miatt. Még az én szívverésem is felgyorsul, ha arra kell gondolnom. Deucalion felnéz a partra és ránk, amikor leszaltózom a vízbe.

Talppal érkezek a víz felszínére, amitől az megfagy és jéggé alakul a lábam nyomán. A kezeimet folyamatosan felemelve biztosítom, hogy a víz feltörjön előttem és jéggé fagyva kiváló csúszási lehetőséget biztosítson. Mint a snowboardozásnál. Csak a cipővel jobban kell vigyázni. De nem úgy kell elképzelni, nem a kitüremkedés stimmel, de csak az egyik oldalon, ott is csak pár méter hosszan. Elindulok, és mikor elindulok, a másik oldalon a másik is kitüremkedik.

Amint elindulok, pár másodperc késéssel a többiek is leugrálnak a partfalról. Először Jane-farkas, aztán Peter-szörny, Derek, Scott, Julie, Lydia, Danny, és az ikrek. Hayley fölöttünk száguld a tűzzel, Kira pedig mellette a villámokban.

Így megy a csúszkálás nekem, míg Jane és a többiek csak előretörnek az egyenes úton, ami a félcsövek széle. Először én, majd a két repülő, aztán a földönfutók. Mikor a tavon meglát minket közeledni az Alfa Falka, Duke elképedt arcot vág, a többi farkas pedig harci készültségbe áll.

De nem akarunk támadni. Nem, korántsem. Nem ez a terv. MÉG.

˗    Érdekes kis gyülekezet. – jegyzi meg Duke. – Készen álltok beállni közénk?

Kérdezi, majd tüzetesen végigmér mindenkit. A tekintete ide-oda jár rajtunk. Jane, Peter, én, Hayley és Kira a kelleténél többször is megkapjuk teljes figyelmét. Úgy tűnik, Scott elvesztette jelentőségét. Ugyan különleges Alfa, csak Alfa. Bár sokkal erősebb. Erősebb, mint mi, csak nem akarja tudni, hogy mivel jár Igazi Alfának lenni. A nagy erőnek, a gyorsaságnak és az alak váltásnak ára is van. Méghozzá nem akármilyen: szakítania kell a régi énjével és meg kell ölnie valakit. Akár közvetlenül, vagy közvetetten. Ha miatta csúszik meg valaki a lépcső tetején, akkor azonnal beindul az átváltozás. Nem kellemes. De ha ez kell az igazi erő eléréséhez, én nem sajnálnám. Megöltem valakit. De ha lehet, azt nem most mesélném el.

˗    Igen. – mondom és előrelépek Hayleyvel az oldalamon.

˗    Akkor? Mehetünk? – kérdezi és sarkon fordul. Akárcsak a többiek és elindulnak előre.

Hayley a jobb oldali leghátsó, én pedig a baloldali vállát ragadom meg és hajítom hátra. De ez nem kerüli el Duke figyelmét sem. Derek és Scott elkapják őket és belehajítják őket a tó vizébe, ahol Kira a vízbe vezetett árammal sokkolja őket. A maradék három Alfa pedig Duke elé áll. Megpróbálva őt megvédi.

˗    Bocs, de ugrott az egyezség!

Mondom és felugrok az ágakra, akárcsak Hayley, közben pedig a többiek előre futnak. 20 lépés távolságot könnyen megtesznek. Akárcsak a maradék három Alfa. Jane kecsesen átlendül felettük és Duke elé érkezik. Mi pedig a két oldalára.

Közben Julie néni az egyik Alfának kirúgja a lábait alóla, a másiknak a hátába jókorát rúg, a harmadikkal pedig nem is foglalkozik. Közben mi is a hátunkról indulunk. De nem értem hogyan. Aztán még egyszer. Rájöttem. Duke olyan erős Alfa, hogy képes Julie nénivel együtt az időben mozogni. Így felhasználja ellenünk.

˗    Julie! Nehogy lefagyaszd az időt! – üvöltöm neki.

Abban a pillanatban Lydia felsikít a parti kavicsokon. Azzal a rémisztő Banshee-sikollyal. Ezért kellett ő. A halált észreveszi, és figyelmeztet rá. Így meg tudjuk úszni, hogy meghaljunk. Körbenézek, és ki áll leginkább vesztésre? Jane. Duke a karmai közt tartja, és éppen elhúzná a karmait a nyakán, hogy átszakítsa a nyelőcsövét, ha nem vetem rá magam. De szerencsére időben ráugrom és ellököm Jane-től. Csakhogy mindketten a földre borulunk. Ő azzal a lendülettel fel is áll és rám mászik.

És mielőtt a kezét lendíthetné, hogy megöljön, Hayley egy-két tűzvillámmal odébb utasítja. Duke lángoló kezekkel felugrik és egyenesen Jane karmai közé, aki ellöki magától. Pont az általunk alkotott kör közepére. Duke kétségbe esetten próbálja eloltani a tüzet, de nem sok esélye van rá.

Közben pedig tőlünk nem messze is történnek az események. Brad, akit nem nagyon ismerek, az Alfa erejével próbál győzedelmeskedni. Szerencsére Peter, Julie, Derek és Scott az ellenfelei, így nem áll fenn a veszélye, hogy valaki beleszeret. Pontosan tudom, hogy Dannynek a magas, erős, barna hajú és szemű pasik jönnek be. Örülök, hogy még csak meg sem ütöm nála a mércét. Derek mögé kerül és elvonja a figyelmét, míg Peter kikapja alóla a lábait és Scott belemélyeszti a gerincébe a karmait.

Közben Stephent Malia és Danny ostromolja. Malia elkapja a tarkóját, de ő kiszabadul a szorítása alól és sakkban tartja Maliát, de ott van Danny, aki jó erőset rúg a térd hajlatába. Ettől az Alfa meggörnyed egy pillanatra, amit Malia kihasználva egy jól irányzott rúgással leteríti. Huh, azt hiszem, a pofáján még egy ideig megmarad a sport cipő nyoma. Kár, a fekete haj és zöld szemek mellett nem előnyös egy ilyen heg. Pláne, ha fel akar szedni valakit.

De James is ott van, akikkel az ikrek vették fel a versenyt. Míg Aidennel harcol, Ethan a hátára mászik, és megpróbálja feldönteni. Közben Aiden megragadja a vállát és pont mikor Ethan lemászik róla, belehajítja a tóba. A többi Alfát - így most már James is közéjük tartozik - Kira tartja a vízben az újabb és újabb sokkolással.

Duke nem akarja feladni és sikerül neki a tüzet eloltania. De mikor feláll, meglátja, a falkája helyzetét. Elég nehéz lehet neki a vereség. Hiszen ő mindig nyer. Most nem. Ez az első veresége. Egy idő után megszokja. Körbenéz, de nem akarja beismerni.

˗    Vége van Deucalion. Vesztettél. – jelenti ki mögöttem Luke.

˗    Nem lehet, én soha nem veszítek! – üvölti a képébe.

˗    De igen. – mondja Tia mögötte, és mikor felé fordulna, elkapja a karjait és két másodperc alatt térdre kényszeríti. Luke odasétál elé és leönt a torkán egy kékes színű folyadékot. Nem tudom, hogy mi szükség van rá. De aztán rájövök. Mondjuk. Duke szemei szín váltósat játszanak, és a szivárvány minden színében elkezdenek játszani. Kék, piros, sárga, narancs, zöld és még sorolhatnám. A színek először lassan váltakoznak, de aztán felgyorsulnak. Annyira, hogy a végén már csak fehéret lehet látni. Amikor fehérre változik a szem színe, Luke és Tia is ellép tőle ő pedig összeesik.

˗    Már nem tudsz több fajtádbeli Alfát manipulálni. És a falka társaidat sem tudod majd megfélemlíteni. Ja és még valami: nem tudsz senkit megölni. Mostantól már senki vagy. – mondja Luke és alakot váltva eltűnnek.

Bólintok Scottnak, hogy engedje el Bradet. Meg is teszi, aki a földre hullik. És Kira is abbahagyja a sokkolást. Az Alfák pedig feladják. Duke nélkül az összes önbizalmuk elszállt, mint a madár. És ki is merültek. Főleg a három sokk terápiás alany. A többi kettő bírja elég jól.