25. rész

Ők meg kik?

Rám veti magát, amitől a földön kötök ki. Éles fogai alig egy centire meredeznek az arcomtól és várják, mikor kapnak friss húst. Még a leheletét is érzem. Szarvas lehelet egy kis nyúl aromával. Blah… Nem épp hívogató étrend. Maradnék az emberi ételeknél, köszönöm! Huh… Egy pillanatra visszajött a reggelim. Szerencsére Jane még idejében észreveszi, ki vagyok és becsukja a száját. Idejében. Nem hiszem, hogy szeretné látni az étrendemet.

Bűnbánatot látok a szemében, és az arckifejezése is erről árulkodik. Leszáll rólam és visszavonul a helyére. Valószínűleg rosszul érzi magát, amiért majdnem megölte az öccsét. Megértem. Ezt tenném én is.

Felállok, és leporolom magam. Feleslegesen, mert amíg vele vagyok, sokkal koszosabb leszek. Odasétálok mellé és leülök a kis szikla kitüremkedésre. Megsimogatom a füle tövét, mire az ölembe hajtja a fejét.

˗    Nyugi, Jane. Nem tettél semmi rosszat. Az ösztön, az ösztön. – mondom mosolyogva.

Teljesen megfeledkezem a külvilágról, míg vele vagyok. Sokkal lassabban repül az idő. Ránézve az órámra még csak alig múlt 11 óra. Pedig én már délután 5-nek érzem. Ez nem jelent jót. Ha lassan repül az idő, akkor mindig valami gyors miatt sérülök meg. Általában egy másik személy által.

Nem veszem észre, ugyan nem is arra figyelek, de mozgolódás támad a barlang bejáratánál. Az árnyékok is ezt mutatják nem beszélve egy-két hangról. Jane felkapja a fejét és leugrik a párkányról. Védelmezően megpróbál elém állni és megvédeni tőlük. És nem csak engem. A lakóhelyét is.

Az erőmet már sikerült annyira továbbfejlesztenem, hogy akár a legapróbb felhőkből is tudom szemlélni a tájat. Ha pedig nincsen felhő, csinálok. Gyorsabb, ha valakit meg kell keresni, vagy valamit. Ráadásul, ha valakinek elvesztjük a nyomát, akkor is hasznos. Most is ezt csinálom. Behunyom a szemem és „csatlakozom” a felhőkhöz. Mindent látok felülnézetből. Egy lány és egy griff áll a barlang bejáratánál. Megszakítom a kapcsolatot, amikor a griff tesz egy tétova lépést előre.

Kinyitom a szemem és azonnal Jane után ugrom. Félrehúzom a barlang bejárata melletti apró kis mélyedéshez. Jane megpróbál elém furakodni, de én magam mögött tartom.

A griff árnyéka átalakul egy emberévé. Először a szárnyai húzódnak vissza a testébe, majd az oroszlán tartozékok és a sas kiegészítők is eltűnnek róla. Kikerekedett szemekkel nézem az árnyékokat. Még soha nem láttam ehhez hasonló átalakulást. Végül a fiú feláll és a lánnyal az oldalán beljebb lép.

Amint a lába az orrom elé ér, rávetem magam és sikerül is földre döntenem. Egyet kettőt forgunk a földön, de végül én kerekedem felül és rátelepedem a mellkasára. Az alkarom pedig a nyakán van. Mikor a lány megpróbál a srác segítségére sietni, Jane kettőnk közé ugrik és sakkban tartja.

˗    Haver, én azt hittem lány vagy! – szólal meg a kezem alatt a srác, majd megfigyeli Jane-t és a lányt. – Ja! – esik le neki a lényeg. – Te ki vagy? – kérdez vissza.

˗    Jobb kérdés, hogy mit kerestek itt? – kérdezem tőle.

˗    Csak… Ööö… Őt kerestük! – mondja és Jane felé bök az állával. – De te mit keresel itt? – kérdez ismét vissza.

˗    A nővéremet látogatom meg. – mondom majd gúnyosan rávigyorgom.

Leszállok róla, mielőtt még agyonnyomom a belső szerveit és megfullad. Nem panaszkodom a súlyomra, de nem kellemes, ha ráülnek a mellkasodra. Régebben, habár kerültem az ilyen eseteket, kerültem hasonló helyzetbe. És a nyáron, míg Dicenál voltam, sikeresen elértem a kutyája haragját. Az egyik Kelpie kutyája – minden ok nélkül – egyszerűen rám feküdt. Nekem sem volt kellemes érzés, ahogyan a tüdőm nem végezte rendesen a dolgát.

Leszállok róla és a kezemet nyújtom, hogy felsegítsem.

˗    De hogyan lehet a nővéred? Hiszen ő egy farkas! – csatlakozik be a beszédbe a lány is.

˗    Úgy, hogy én róka vagyok. – válaszolom nemes egyszerűséggel.

Mindenki lebecsül, nincs ez másképp vele sem. Mennyire utálom én az ilyet. Feltör bennem a versenyszellem, és ha nem vigyázok, bárki megsérülhet. Bármennyire is nehéz lesz, féken kell tartanom magam.

Behunyom a szemem és megpróbálok összpontosítani. Először a füleim nyúlnak meg, majd lassan a karmaim is. Ezt az egész arcom deformálódása követi majd az ujjaimtól felfele elkezd megnövekedni a szőrzet és fehér színűvé válni. A ruhák, amik rajtam voltak, egyszerűen eltűnnek és nincs ez másképp a többi átváltozáskor sem. Aztán egy halk reccsenés és a nyilalló fájdalom jelzi, hogy a térdem átalakult róka-szerűvé. Lefordítva: a térdkalácsom átugrott a lábam másik oldalára. Ezt a gerincem alsó részébe hasító fájdalom és csontok valamint az izmok képződésének hangja követi. Végül pedig a szemem színe kezd ragyogni. Kinyitva a szemem, mindent másként látok. Élesebben, és a távoli dolgok is közel kerültek.

Nem ereszkedem le négy lábra. Nem adom meg nekik a tiszteletet.

Amint én végeztem, a fiú is átváltozik a magafajta „állattá”. Először az orra és az álla nő meg, ami aztán sas csőrré alakul át. Leereszkedik négy lábra, amitől persze a lábai is átváltoznak. Először a kezei tollasodnak ki, majd felváltja ezt a pikkely. Mikor a kézfejéhez ér a pikkely növése, az ujjai egybeforrnak. A mutató és középső ujja valamint a gyűrűs és a kisujja forr egybe. Hirtelen reccsenés, és a csuklójából kinő a negyedik ujja. Ezután a pikkelyek tovább terjednek rajta. A hátsó lába eltörik, pont, mint nekem, és kinő rajta a szőr is. A lábujjai pedig egy oroszlánéhoz hasonlítanak. Aztán a gerince alsó részéből neki is kinő a farka. A fülei eltűnnek, majd a háta közepéből nő ki egy tollas valami. Szó szerint nem tudom mi az, de azt igen, hogy szárnyak lesznek belőle.

Elképedek a látványtól, és észre se veszem, hogy Jane odaugrik mellém. A srác-griff felüvölt egyet, bár csak sas és oroszlán hangjának keveredése jön ki belőle. Jane morog, én pedig azon tűnődöm, bevessem-e a „fülsiketítőt”. Így neveztem el azt a hangot, amit először Peterék ellen használtam. A mennydörgés-farkasüvöltés elegyet. Érdekes lenne. De az azt is jelentené, hogy támadás.

Inkább nem.

˗    Na, mi van? Neked nincs hangod? – kérdezi a lány.

Megérzem a hangjában a gúnyt és a félelmet is. Gúnyolódik, mert azt hiszi, még ennyit sem tudok. És fél, mert talán olyat is tudok, ami dobhártya szaggató.

Nincs mese: be kell vetnem a „fülsiketítőt”. Előrelépek egy lépést, hogy Jane-nek ne legyen baja. Nagy levegőt veszek és robbantom a bombát. Alig három másodpercre van csak nyitva a szám, amiből kijön a hang. A srác azonnal a földre esik, és a fejét – feltételezem a fülét – próbálja védeni, de a lábaival nem sokra megy. A lány is gyorsan reagál, és ő is a földre zuhan. Becsukom a szám, és míg a kábulat tart, visszaváltozom emberré. Már, amennyire lehet.

A kábulat úgy plusz 10 másodperc, és míg teljesen rendbe jön a hallásuk, az negyed óra. Egyszer meg akartam tudni, milyen a hangom ilyenkor, de nem fogom megtudni soha. Mikayla megpróbálta felvenni a telefonjával, de a vége az lett, hogy kapott tőlem egy új telefont. Értsd: ha a be van kapcsolva a telefon, vagy bármilyen ilyen készülék hangszórója, legyen az felvétel vagy lejátszás, tönkremegy. Szó szerint megsül a telefon.

A kábulat rövidebb idő alatt lepereg, mint hittem. Mindketten egy fejrázást követően felállnak. A fiú pedig visszaváltozik.

˗    Ez meg hogyan csináltad? – kérdezi a lány egyből.

˗    Te kérted nem? – förmed rá a srác.

Ezek után kétlem, hogy barát és barátnő viszony van kettejük között. Talán testvérek lehetnek. Annál is inkább, mert a lánynál sem tartott olyan sokáig a kábulat.

˗    De még mindig nem értem, hogyan lehet a nővéred. – rázza meg a fejét a lány.

˗    Ugyan, Tia! Muszáj ilyenért kockáztatnod még egy dobhártya szakadást? – kérdezi a srác.

˗    Naná, Luke! Simán. Amúgy tudni akartam, mennyire vannak bennük ugyanazon gének. Mert a vérfarkasok és a Kitsunék nem így néznek ki! – mondja majd először Jane-re, majd rám mutat a kezével.

Butaság! Még hogy nem így néznek ki a Kitsunék! Hiszen láttam magam. Azt még bevenném, ha ezt mondaná a farkasokról, mert Derek és a többiek nem így néznek ki, de példának okáért ott volt a nagynéném Talia, aki szintén úgy nézett ki, mint Jane.

˗    Nincs kedvetek eljönni hozzánk és megbeszélni ezt az egészet egy üdítő mellett? Kíváncsi vagyok.

Enyhül meg Tia. Nem tudom miért ilyen kíváncsi, de engem is felcsigázott vele. Lehet, hogy csapdába akar csalni. Nos, akkor állok elébe. Természetesen Jane is jön, de ő is így van ezzel. Bármire képes lenne, ha támadnak. Ráadásul nem ismerem a képességeit, így tartogathat meglepetéseket.

Lenézek rá, mire ő rám. Látom a szemében a kíváncsiságot, és bólint, hogy ő benne van.

˗    Rendben, benne vagyunk. – válaszolom. – De semmi trükk!

˗    Nyugi, ha azzal próbálkozik, leütöm. – válaszolja könnyedén Luke. 

Hereafter...

˗    Nos, milyen képességei vannak a mondjuk a Kitsunéknek? – kérdezi Tia.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és főleg azokat elmondani, amik minden Kitsunénál így vannak. Figyelnem kell, hogy felesleges infókat ne kotyogjak el.

˗    Ide tartozik a…

Kezdeném el a mesémet, de hirtelen megállok. Nincs olyan képesség, amely minden Kitsunéra jellemző lenne, hiszen nincs két egyforma!

˗    A gyorsaság, és tulajdonképpen ennyi. Minden Kitsune más és más. Nem lehet őket csak úgy leírni. Több féle van. Van idő, elektromosság, erdő, időjárás, sötétség… Nagyjából minden fajta. 

*******

Van értelme annak, amit mond, és talán igaznak is minősül. Hihető magyarázat meg kell hagyni. Ő lehet az ész kettejük közül. Még Jane is felkapja a fejét. Előredőlök a fotelben. Ha mégis igaz, attól még vissza tudna változni Jane, ha akarna.

˗    És mivel magyarázod, hogy Jane nem képes visszaváltozni? – vádolja meg azonnal Tia. Kezdem kedvelni a kezdeti ellenségessége ellenére.

˗    Nos, talán azzal, hogy túl sok időt töltött farkas alakban. – magyarázza meg Luke.

˗    Lehetséges? – fordul felém Tia.

*******

˗    Ezek kellenek ahhoz, hogy vissza tudd változtatni. Ismersz druidákat?

˗    Igen. Ismerek.

˗    Akkor vidd el a druidához, és csináltasd meg vele a löttyöt, amit aztán itass meg Jane-nel. – válaszolja Tia.

Már az agyamra mennek ezzel az én-elkezdem-te-folytatod dumával. Gyakorolják, vagy alapból megy?