26/1. rész

Farkas vagy róka?

Órákig ragozhatnám, hogy milyen szép házban laknak, de elintézem egy szóval: mesés. Tágas nappali, nagy kert, előkert és egy jó magas ház. Természetesen mindennek megvan a maga helye.

˗    Foglaljatok helyet! – utasít Luke.

Befészkelem magam az egyik nagy, fehér fotelba, Jane pedig a fotel mellé fekszik le. Luke és Tia velem szemben foglal helyet. Luke az ölébe veszi a laptopját azonnal gépelni kezd. Kezd rossz előérzetem lenni. Valahogy nem stimmel nekem valami.

˗    Nos, milyen képességei vannak a mondjuk a Kitsunéknek? – kérdezi Tia.

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és főleg azokat elmondani, amik minden Kitsunénál így vannak. Figyelnem kell, hogy felesleges infókat ne kotyogjak el.

˗    Ide tartozik a…

Kezdeném el a mesémet, de hirtelen megállok. Nincs olyan képesség, amely minden Kitsunéra jellemző lenne, hiszen nincs két egyforma!

˗    A gyorsaság, és tulajdonképpen ennyi. Minden Kitsune más és más. Nem lehet őket csak úgy leírni. Többféle van. Van idő, elektromosság, erdő, időjárás, sötétség… Nagyjából minden fajta.

Tömörítem le magamban. Másról nem tudok, majd ők kérdeznek. Ha érdekli őket. Mért nem mondjuk vérfarkassal kezdték? Arról tudnék mit mesélni. Nem is keveset. Egész, nos… ha úgy vesszük… életemben ők vettek körül.

˗    És, amiket csináltál? Alakváltás van? – kérdez vissza Luke a gép mögül alig kiemelkedve.

˗    Nos, nincs. Csak a farkasoknál. Ugyanígy a karmok. – válaszolom.

˗    Akkor te hogyan…? – kérdezne Tia.

˗    Nos apám farkas, anyám Kitsune. Rakd össze! – mondom egy kicsit gúnyosan.

Luke elgondolkodik, aztán csak úgy szántanak a kezei a billentyűzeten. Egy percig nem is lehet mást hallani, mint amiket ír. Olyan gyorsan nyomkodja le a gombokat, hogy az már szinte nem is kattogás. Ekkora hangzavart. És Tiát nem idegesíti. Engem és láthatóan Jane-t is az őrületbe kergeti a zaj. Nos, megértem. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Jane még kevésbé.

˗    Megvan! – kiállt fel és a kis dohányzó asztalra lerakja a gépét.

˗    Mi van meg? – mered rá értetlenül Tia a testvérére. Nem ő az egyetlen. Jane is felkapja a fejét, és én is egyből odafigyelek.

˗    Egy kis ez… egy kis az… szóval gondolkodtam.

Kezd bele a monológba. Már itt unalmas, így kényelmesebb helyzetbe vágom magam. Sokkal könnyebben tudom végighallgatni, ha hosszú. Jane a talpaira hajtja le az állát. Luke feláll és belekezd a mondandójába, közben Tia háta mögött ide-oda járkál és legyezget a kezével ide-oda. Ha a kor nem számítana, egyetemi professzor lehetne.

˗    Szóval. Először ködös volt minden, tényleg. Pláne amiatt, hogy azt mondtad: a rókák nem tudnak alakot váltani. Csak akkor világosodott meg minden, amikor azt mondtad, hogy apád farkas volt. Nos, ha jól számolok. Egy átlagos Kitsune és egy átlagos farkas testében csak a róka és a farkas gének vannak. Azok dominánsak az emberivel szemben. De, ha egy született rókát megharap egy farkas, akkor meghal. Igaz ez fordítva is. Tehát nem is jöhetne létre ilyen hibrid. Mivel azonban a ti testetekben már eleve megvolt mindkét domináns gén, így megpróbáltak versenyezni egymással. Nálad, Sean a róka-gén győzött, míg Jane-en a farkas uralkodik. Ebből a csatából csak egy kerülhet ki győztesen, így másik pedig háttérbe szorul, de a saját képességeivel is felturbózza a testet. Ezért lehet, hogy egy Kitsune alakot válthat, vagy egy farkas képes irányítani valamit. De ha ilyen van, lehet, hogy egyből alfának születik a Kitsune génjeit felhasználva. Viszont addig nem változik át, míg a benne élő róka nem tud. Hiszen a született farkasok egyből át tudnak változni. De Jane vagy te ezt nem tudtátok megtenni, míg abba a bizonyos korba léptetek. Amelyik génetek domináns, annak a képességei erősebbek.

Van értelme annak, amit mond, és talán igaznak is minősül. Hihető magyarázat meg kell hagyni. Ő lehet az ész kettejük közül. Még Jane is felkapja a fejét. Előredőlök a fotelben. Ha mégis igaz, attól még vissza tudna változni Jane, ha akarna.

˗    És mivel magyarázod, hogy Jane nem képes visszaváltozni? – vádolja meg azonnal Tia. Kezdem kedvelni a kezdeti ellenségessége ellenére.

˗    Nos, talán azzal, hogy túl sok időt töltött farkas alakban. – magyarázza meg Luke.

˗    Lehetséges? – fordul felém Tia.

Egy kis időre elgondolkozom. Malia esetében az „Alfa hang” változtatta vissza. Ő is hasonló cipőben járt, mint most Jane. Ugyan először hiányolta a farkasságát, de Scott segített neki megtalálni újra a farkas énjét. Így most vígan váltogathatja oda-vissza a külsejét ember és farkas között. Pontosabban ember és prérifarkas között. Még a mai napig nem tudom, hogyan lett coyote belőle.

˗    Igen. Malia is így maradt farkas. De őt az „Alfa hang” visszaváltoztatta.

˗    Ez akár be is válhatna Jane esetében, de a bökkenő az, hogy Alfa. – mondja Luke és újra kezébe veszi a laptopot.

˗    Honnan veszed, hogy Alfa? – kérdezem értetlenül.

˗    Onnan, hogy értjük mit mond. – válaszolja Luke és helyet foglal a kanapén.

Újra és újra végigszántják az ujjai a billentyűket. Akkor tehát Jane Alfa. Akkor nem lenne hatásos, hogy Scott ráüvöltene. Akkor viszont valami más megoldást kell keresnünk. Nem fogom hagyni, hogy a nővérem örökre farkas alakban rekedjen. Nem ezt a sorsot érdemli. Luke olvas a gondolataimban, amikor feláll és egy noteszbe kezd jegyzetelni. Két percig szántja a keze a papírt a tollal, közben pedig néha-néha belenéz a laptopjába. Végül kitépi a lapot és a kezembe nyomja.

˗    Ezek kellenek ahhoz, hogy vissza tudd változtatni. Ismersz druidákat?

˗    Igen. Ismerek.

˗    Akkor vidd el a druidához, és csináltasd meg vele a löttyöt, amit aztán itass meg Jane-nel. – válaszolja Tia.

Már az agyamra mennek ezzel az én-elkezdem-te-folytatod dumával. Gyakorolják, vagy alapból megy? 

Hereafter...

Az erdőben futva a rendelő felé egy kicsit felélénkítő dolog. Tia és Luke leszívták az erőmet. Elvileg mi Wox-ok vagyunk. Értsd: a róka és a farkas keveréke. Régi mondákban, mítoszokban néha előfordultak, de akkoriban vagy Kitsunénak vagy vérfarkasnak hitték őket. Keveréknek sosem.

*****

Megvárom, míg Jane ideér, aztán belépek az ajtón. Deaton hallja a lépteket és mire belépünk, kilép elénk.

˗    Ó, Sean, miben segíthetek? – kérdezi azonnal.

˗    Ezekből kellene egy főzet, vagy bájital. Tudom is minek hívja.

Nyújtom át a papírt. Nem nagyon volt időm megnézni, mi lehet rajta. Deaton kikapja a kezemből és azonnal nekilát az olvasásához.

*****

Mikor Deaton az ajtón, akkor villan fel az erdő felett egy tűzgömb. Lábam úgy lő ki az irányába, mint egy elengedett rugó. Így teszek meg csupán öt métert.

˗    Ezzel mit kezdjek? – kérdezi Deaton.

˗    Itasd meg vele! – mondom visszafordulva. Deaton lenéz Jane-re és visszakérdez.

˗    És ha nem akarja?

˗    Dugd le a torkán!

Mondom már futás közben.

***** 

˗    Jól vagy?

˗    Naná, megtámadott egy hatalmas sas, aztán kiütnek pár száz voltnyi árammal. Tök jó napom van! Most te kinek a pártján állsz?

˗    Senkijén, hiszen nem is ismer titeket! – mondom megvédve a barátaimat. 

˗    Mért te igen? – fordul felém.

˗    Igen. A „sas” Tia, és téged is ismerlek Hayley.

˗    Honnan tudod a nevem? – kérdezi.

˗    Ennyit változtam két év alatt? Miss Mexico?

˗    Sean?

Kérdezi elképedve.