27. rész

Buli?

Végre elérkezett a buli estéje. Ha a kis cetli nem lóg a szekrényem jól látható részén, és Jane meg persze Mikayla nem emlékeztet, na meg Lydia, tuti elfelejtem. Mivel VIP vendég vagyok, kötelező ott lennem és két embert kötelező magammal vinni. Legalább. Mivel Julie néni nem akart eljönni, így Jane mellett Hayleyt hívtam meg. Jane a nővérem, és most kapta vissza az emberi életét, muszáj megtennem mindent, hogy jól érezze magát.

Hayleyt pedig azért, mert most jött vissza, és ha nem vagyok, azt sem tudja, egyáltalán Lydia szervezett ilyen partit, és a tó helyét sem. Már egész jól belejöttem a tó megtalálásába. Mint kiskutya az ugatásba. Olyan sokszor jártam már itt, hogy vakon is idetalálnék.

Már messziről hallani a zenét. Lydia ért a bulizáshoz, és biztos nem a legolcsóbban felbérelhető dj-t fogja felbérelni. Ez látszik is zene stílusán. És merészségén. Egy kezdő dj csak ismert zenéket játszik, a tapasztalt már eltér az újaktól.

Jane-nel és Hayley-vel az oldalamon lépünk a tó partjára a bulizó tömege mellé. Lydia mihelyst meglát minket, azonnal odalép, inkább ugrál mellénk a nyomában Aidennel.

˗    Jó, hogy eljöttetek! Mulassatok jól!

Üvölti oda nekünk, de a hangos zenétől alig lehet emberi beszédnek is hallani. Aiden mosolyogva bólint, majd mind a ketten eltűnnek a tömegben. Alig egy másodperc múlva már ott sincsenek.

˗    Hallottátok! Gyerünk!

Súgom/ordítom mindkettőjük fülébe. Jane kiszúr egy srácot és már mellettünk sincs. Első látásra szerelem. Ezt még meg fogja bánni. Soha nem működnek jól az ilyenek. Csak nehogy megbántsa.

Hayley még mindig ott áll mellettem, és nézi a partit. Nem láttam még életemben ennyi fiatalt egy helyen. Sőt azt sem tudtam, hogy Beacon Hillsnek van ennyi diákja. Engem is meglepetésként ér a tömeg mérete és még csak alig kezdődött el a buli. Ha tudom, hogy ennyi ember lesz, bepoloskázom Jane-t, hogy egyáltalán meg tudjam találni. Ha vége is a bulinak, órákig kereshetem. Mamma Mia! Kellett nekem ez?

Mindegy, ha már itt vagyunk, élvezzük ki.

Megkocogtatom Hayley vállát. Kíváncsian néz rám és közelebb hajol, hogy hallja mit mondok. A zene engem is süketté tesz, de az egyszerű embereket is. Bár, el kell ismerni a zene jól megmozgatja az embereket. Most éppen Flo Rida egyik régebbi száma szól a tizenkettő óriási hangszóróból.

˗    Szabad egy körre?

Kérdezem udvariasan. Heves bólogatás lesz a válaszom. Akkor vesszünk el a tömegben. Megfogom a kezét és bevezetem az ember sereg közepébe. Jó sok emberen kell átvágnom magunkat, mikor feladom, és nem megyek tovább. Olyan sok ember gyűlt össze, hogy akár egy tömeg mészárlás is lehetne, senki nem venné észre. A zene időközben megváltozik és egy lassabb szám szól a hangszórókból. Megállok a partizó fiatalok tömegének közepén és megpörgetem a partnerem. Nem igazán értem mi értelme van egy lassú számnak egy pörgős bulin, de amikor felnézek, meglátom Lydiát a dj mellett. Mosolyogva néz le rám. Szúrós szemekkel nézek vissza rá. Tudhattam volna. Ha idegesíthet, szívesen megteszi.

Miközben agyalok, jól megtáncoltatom Hayleyt. Egy hosszabb pörgetés után szó szerint nekem ütközik és megkapaszkodik bennem. Érdekes látvány ez odafentről Lydiának. Pláne, hogy Miután Hay magához tért egy kicsit, megcsókol, én pedig hagyom. A tömeg szinte el is tűnik a szemem elől. A levegő vétel miatt húzódunk csak el egymástól.

Amint elnéz a vállam felett, azonnal lelombozódik a kedve. Meredve nézi Madisont. Nem kell odanéznem, hogy tudjam, ő az. A felhőkből tökéletes képet kapok. Visszahúzódik elém és próbál nem elnézni ismét Madison irányába. Az aggodalma át száll rám is.

˗    Mi a baj? – kérdezem tőle.

˗    Ők vadászok. És nincsenek jóban a Firákkal. El kell tűnnöm innen.

Válaszolja kétségbe esetten. Bólintok, majd kivezetem a tömegből. Lydia még mindig minket néz a dj másfél méteres színpadáról. Madison szemét ott érzem a hátamban. Amint nagy nehezen kiérünk a tömegből, a tó partjához vezetem.

Ránézek, a szemem árulkodik arról, amit akarok. Bólint egyet és belegázol a tó vizébe. Követem és szinte hangtalanul gázolunk a kellemesen meleg vízben. A nap olyan erősen tűz, hogy a tó vizének hőmérsékletén is meglátszik. A zene elnyomja a víz csobogását. Megfogja a kezem, mikor beérem a még sekély, derékig érő vízben. Egyszerre lendülünk előre és bele a vízbe. A víz alatt engedjük csak el, hogy azért mind a ketten felszínre tudjunk jutni. A víz alatt is hallani a zenét, de kitisztítja a majd’ megsüketült ember fülét. A tükörsima tó még mindig tükörsima. Semmi szennyező anyag nincs benne. Egyszerre bukkanunk a felszínre.

Arra! Bökök az állammal a magasabb partfal felé. Mosolyog egyet, majd egy gyenge csók után elengedi a kezem és már ott sincs. Lebukom a víz alá és megnézem, hogyan úszhat ilyen gyorsan. Hamar rájövök a titok nyitjára. A lábaiból tüzet lövell ki, ami előrelöki, a buborékok mellett. Ha te így, akkor én úgy!

Mikor a Nogitsune annak idején elkapott és lehúzott, a farkait használta sugár hajtásnak. A másodperc tört része alatt átváltozok, és apró köröket írok le mind a hét farkammal. Tényleg olyan, mintha a motorcsónak szántaná a vizet. Csak most én vagyok a csónak. Könnyen beérem és nemsokára már alatta úszom. Mikor pedig a sziklához már közel vagyok, visszaváltozom. A sugár hajtás megszűnik, de azért még így is előrevisz a lendület két-három métert.

Felküzdöm magam a felszínre levegőért, mert én sem bírom nélküle. Hay visszafele néz, oda, ahonnan elindult. Halkan felbukkanok mögötte és átfogom a derekát. A tekintete azonnal az arcomra villan. Mosolyogva nézek vissza rá.

Elengedem és háttal belezuhanok a vízbe. Átvedlek róka-alakba és ismét motorcsónak módjára száguldok a mélység felé. A barlang bejáratát már régről kiszúrom. A bejáratnál megfordulok és bevárom Hayleyt. Olyan gyorsan úszik, hogy alig két másodperc alatt mellettem van. Ránézek, majd a barlang szélén megkapaszkodva belököm magam a „kis” átjáróba. 

Kicsi? Dehogyis! Öt méter átmérőjű csőre emlékeztet. Kivéve, hogy néhol kiugrik egy-egy kisebb szikla. A barlangok közül ez a legszebb, amit láttam. Gyorsan tempózom a kijárat felé. A levegőm már lassan elfogy. A járat végén meredeken megy fel a sziklafal, ami jelzi, hogy mindjárt itt a barlang kijárata. Meglepődöm, amikor a levegő helyett kemény jégbe ütközöm.

Hay odaér mellém és látja a szorult helyzetünket és kezét a jégre tapasztja. A jég elkezd olvadni a kezéből kijutó magas hőmérséklet miatt. A kinti felhőből egy villámot vetek be a jég áttörésére. A villám közöttünk csap bele a vízbe és vele együtt széttöri a jeget. Egyszerre ugrunk ki a vízből.

Mellettem van egy kis szikla-kitüremkedés, amire rá tudok támaszkodni. Hayley pedig mellém támaszkodva kapkodja a levegőt. Közben pedig a vizet melegíti fel, hogy elolvadjon a jég.

Vajon hogyan került ide? Hiszen nyár van, ráadásul Kaliforniában vagyunk! Ahogy elolvad az egyik nagyobb jég darab, egy másik üreg rajzolódik ki a vízben. Nemsokára pedig az összes elolvad, és jól láthatóvá válik minden. Tényleg üreg tátong szemben velünk a víz alatt. Lemerülök és beúszom a kisebb üregbe. Hamar elkanyarodik balra. Elkanyarodom én is és megdöbbent a látvány. Ameddig el tudok nézni csak üreg és víz. Ráadásul nem akármilyen! Sós. Marja is kicsit a szemem. Kiúszom, vissza Hayhez. Még mindig a kis szirtnek támaszkodva vár rám. Kimászom a vízből, és megfogok három sarokban álló fáklyát.

˗    Kérhetek egy kis tüzet?

Kérdezem és felé tartom a fáklyákat. Fúj egyet, amiből tűz tör elő belőle és meggyújtja a fáklyákat. Mind a hármat belerakom a barlang kis üregeibe, amik tökéletesen megtartják.

˗    Mennyire ismered ezt a helyet? – kérdezi és kiszáll ő is a vízből.

˗    Elég jól, bár a jég engem is meglepett. – válaszolom könnyen.

˗    És mennyit tudsz rólam? Mármint, arról, hogy mi vagyok.

˗    Annyit tudok, hogy Fira vagy. Azon kívül semmit.

˗    Akkor elmesélem. Valójában hát… Már majdnem háromszáz éves vagyok…

Szó szerint leesik az állam. Háromszáz? Akkor már élt a Függetlenségi háború előtt is. Te jó ég! Ezek szerint egy őskövület volt a barátnőm? Nos, rendben. Ezt még el tudom viselni. Sőt, nem is olyan nehéz. Lehet, akár háromszáz éves is, akkor is csak 17-nek néz ki. Ez nekem bőven elég.

˗    És mit kéne még tudnom rólad?

˗    Az eredeti apám indián, anyám pedig spanyol telepes. Nagyjából ennyi. De Tudnod kell a Firákról. A Firák a tűz istenei. Képesek irányítani mindent, ami tűzzel kapcsolatos. Lávát, tüzet, parazsat. A test hőmérsékletünk sokkal magasabb, mint egy átlagembernek. És az ősi ellenségei a vadászoknak. Minden még 1725-ben kezdődött akkor lettem én is Fira. Az idősebb Firák, akik a törzsemben éltek, mind harcosok voltak. Az egyetlen voltam, aki lány. Sokan elestek a spanyolok ellen vívott háborúban. De jól megizzasztottuk őket! Mivel sok férfi elesett, sok Fira is meghalt. A maradék kevés Fira elmenekült. Messze innen. Vagy más vidékre, vagy más földrészre. És már nagyon kevesen vannak, akik még élnek. Őket is irtják a vadászok. „Túlságosan beleavatkoznak a természet rendjébe” címszóval. Így mi megpróbáljuk elkerülni őket. Többé-kevésbé sikerrel. Argenték miatt mentem el. És miután megtudtam, hogy ők is elmentek, visszajöttem. De most megint el kell mennem.

˗    Nem, nem kell elmenned. Akik itt vannak vadászok, csak farkasokra vannak kiképezve. Abban is biztos vagyok, hogy már azt hiszik, a Firák rég kihaltak. Hiszen, pár száz éve látták őket utoljára. Maradj!

Mondom és a kezem az övére csúszik. Mosoly húzódik az arcára. De aztán le is olvad róla.

˗    Nem azt mondtad, hogy van barátnőd?

˗    Nem azt mondtad, hogy van barátod?

Kérdezek vissza. Tudom, mivel lehet megfogni. A saját szavait használva ellene. Ez általában mindenkinél működik. Kivéve, amikor nem.

Két halk puffanás hallatszik a hátunk mögül. Valaki a szárazföldi bejáratot használva ugrott le. Vagy öngyilkos, vagy természetfeletti. Utóbbira tippelnék. Sokkal hihetőbb magyarázat.

Hay reflexei működésbe lépnek és egy tűzlabdát hajít az újak felé. A képességeivel nem is tudom, mi miatt aggódik. Bárkit élve meg tud sütni. És még csak rá sem foghatnák. Bárkiből egy szem pillantás alatt szenet tud csinálni, és azt bizonyítsa rá valaki. Kétlem, hogy nagy sikert arat. Előbb vinnék azt az embert elmegyógyintézetbe, mint Hayleyt börtönbe. Sőt szerintem az az ember meg sem élné, hogy intézetbe vigyék. Hay gyorsabban elintézi.

Felugrom, és feléjük fordulok. A tűzben jól látszódik az arcuk. Legalábbis a körvonalai, de az bőven elég, hogy felismerje őket bárki. Tudtam, hogy természetfeletti lesz. És még a tippem is bejött. Elvégre egy farkas nem élne túl egy húsz-harminc méteres ugrást. Ejtőernyő nélkül, szárazföldbe. Szétlapítaná a gravitáció. És összetörné az ütközés ereje. Példának okáért egy görögdinnyét sem tudsz leejteni két méter magasból, úgy, hogy össze ne törjön. Valahogy így van ez az emberrel is. Két méter meg sem kottyan, de ha a tízszeresével próbálkozunk, akkor valószínű, hogy többször nem kell. Kivéve, ha vízbe érkezünk. Ott talán, ha elég mély, túl lehet élni. De nem javaslom senkinek, hogy kipróbálja.

Szóval. A sejtésem az volt, hogy Tia és Luke lesz az. Be is jött. A két griff a szárnyaival könnyen leereszkedett mellénk. Még mindig nem sikerült rájönnöm, hány alakjuk van. Egyelőre viszont nem is akarok ezzel foglalkozni.

˗    Ó, csak ti vagytok? – kérdezi Luke.

˗    Lejöttünk megnézni kik vannak idelent, de úgy tűnik… Szóval, bocsi. – fejezi be Tia.

˗    Megzavartunk valamit?

˗    Nem, nem. Semmit. Csak eljöttünk a buliból beszélgetni. – válaszolom egyből.

˗    Jól tettétek. – mondja Tia. – Egy senkiházi Alfa farkas tette tönkre.

˗    Egy Alfa? – kérdez vissza Hayley.

˗    Ja, izzó, vörös szemekkel, szürke bőrrel.

˗    Deucalion. – ismerem fel a leírásból.

˗    Még mindig próbálják legyőzni. – fejezi be Luke.

˗    Ki kell jutnunk! – válaszolom azonnal. Mondom és beleugranék a vízbe.

˗    Várj! Ugorjatok fel a hátunkra! Gyorsabbak vagyunk. – mondják szinkronban és át is változnak griffé.

Hay megtorpan egy pillanatra, majd elkezd Luke felé közeledni. Végül, mint a lovakra, felugrik rá. Még mindig nem csípi Tiát. Talán azért, mert vele harcolt. Nem tudom, azt is miért kellett. De azt sem értem, miért kellett beleütni az orrukat mindenbe. Mintha a város őrzőkutyái lettek volna.

Fellendülök Tia hátára. Mikor megérzi a súlyt, felugrik, és már repülünk is. Éppen időben kapaszkodom meg a nyakában, hogy le ne essek a függőleges iránytól. Mintha ugrálna, miközben mintha megölelné a levegőt a szárnyaival. Már értem, miért van az oroszlán részüknek akkora jelentősége. Az oroszlán farok egyensúlyozásként és irányváltoztatásként hasznosul.

Megváltozik a szárnytollai elrendezése, ami miatt máris lefelé száguldunk. A szárnyai a teste mellé állnak vissza, amitől csak még gyorsabban száguldunk. Két kézzel kell kapaszkodnom, hogy ne vigyen le a szél. Egyre jobban közeledik a tónak a felszíne. Már látni, ahogy a hullámok csapkodják egymást. Luke és Hayley mellénk érnek és miután Hayley is észrevette mire készülnek, hangos sikoly hagyja el a száját. Behunyja a szemét és várja, mikor csapódunk a vízbe.

Már csak két méter választ el minket a víztől, amikor a griffek szárnyai szétnyílnak és a farkukkal jó erőset a vízbe csapva nyerik vissza az egyensúlyukat. Alig fél méter választ el minket a víztől. Kinyújtva a karom, az ujjaim a vizet súrolják.

Amint a part felé közeledünk, hallani lehet a farkasok morgásait. Scott, az ikrek és Derek mindent beleadnak. Dukenak pedig meg sem kell erőltetnie magát. Olyan könnyen dobja el őket, mint a rongybabákat. Mikor nagyjából a fiúk fölé érünk, elengedem a nyakát és ellököm magam.

Tőle jobbra érek földet, húsz lépéssel a többiek mögött. Hayley is mellettem terem. A griffek pedig elhúznak. Ez nem az ő csatájuk. Nem is szállnak be.

Ránézek Hayleyre. Mindkettőnk fejében ugyanaz játszódik le. Villámokkal és tűzzel megspékelve. Derek észreveszi az erősítést és semmi perc alatt ott vannak mellettünk. Még csak közölnöm sem kell a tervet. Látják a szememben az elhatározást, mikor rájuk nézek. Tudják, hogy mit kell tenniük.

˗    Nocsak, Scott. Elhoztad a többi pincsikutyád?

Nem tetszik nekem ez a hangnem. Túlságosan lebecsül egy Kitsunét. Már nem is egyet, hanem rögtön négyet. Engem, Kirát, Mikaylát és Jane-t.

˗    Tudod, mit mondanak, Duke. Kicsi a bors, de erős. – vágja rá Scott.

˗    Nos, jó, hogy ezt így gondolod, mert nem csak neked van erősítésed.

Vág vissza. Leugrik mellé az ágakról két-két újabb alfa. Az egyik természetesen lány. Mint annak idején Kali. És ő is olyan. Sötét, és erős. És szokás szerint ő a „harcos” a falkájában. Aki legyőzi az ellenfelet, és aki megöli. Nos, akkor legyen.

˗    Foglaljátok le az Alfákat. Duke az enyém. – mondom oda a többieknek.

Mindkét oldalamról bólintás érkezik válaszképpen. Hayley pedig velem tart. Látom a szemén, hogy ő is Duke ellen harcolna.

Duke szája széle megrándul, az alfák pedig nekünk ugranak. Elsőnek fut a lány, majd őt követi a három fiú alfa.

A lábaim megrándulnak, és kilőnek a farkasok felé. Mire odaérek az alfákhoz, már bejáródnak az izmaim, és tudják, mit kell tenniük. Nem lassítok, de azért felugrok. Pontosan kiszámoltam, hova fog a lány farkas érni. A kezeimmel megkapaszkodom a vállában és átlendülök felette. Talpra érkezem és nekifutok a másodiknak. Megpróbál elkapni, de megfékezem a kezeit és áramot vezetek belé. Mondhatni megbénul, amitől olyan könnyű lesz, mint a pihetoll, és könnyen át tudom lendíteni magam fölött. A harmadik felkészül mindkét támadásomra, de ahelyett, hogy támadnék, egyszerűen átcsúszom a lábai között. A negyediket nem kell elintéznem, mert Hay megteszi helyettem.

Megragadja a nyakát, majd az oldalát, megpróbálja megsütni és egyszerűen oldalra lendíti. Ügyes. Észre se vettem, amikor utolért.

Már csak öt lépés választ el minket Duketól. Jobban örülnék, ha nem ennyi, hanem ötszáz-ezer választana el tőle. Ha soha nem jött volna vissza. Kiugranak a karmaim, és a szemeim is világítani kezdenek.

˗    A helyedben nem tenném. – mondja és a hátunk mögé mutat.

Megfordulok, és ledöbbent a látvány. Petert és Dereket a nő farkas tartja fogva, a többieket pedig az összes többi. Scott és Kira az egyik, a két iker a másik és Jane a harmadik karmai között van.

˗    Egész ügyesen elbántatok a többiekkel, jók a képességeitek. – szegezi a kérdést nekem és Hayleynek. - Álljatok be a falkámba. Ha nem, a barátaim megölik a többieket. Az a lány, aki Conor kezében van, nagyon fontos neked. Ő lesz az első. – mondja most már csak nekem.

Mikor visszafordulok felé, erős fájdalmat érzek a gerincemben, és meg is bénulok. Legalább annyira lebénít, mint a kanima-méreg. Egy másik alfa karmai ékelődnek be a gerincembe, és annál fogva emelnek fel. Átváltoznék, de nem tudok. Még a karmaim is visszahúzódnak. És a sokkolás is eltűnt belőlem. Védtelennek érzem magam. Túl emberinek.

˗    Nem csak neked vannak barátaid. – mosolyog Duke a képembe.

˗    De én sem vagyok egyedül.

Érzem, ahogyan a karmok visszahúzódnak, majd pedig elengednek. Malia fékezte meg az alfát, úgy, ahogy ő engem. Ez meggátolja az átváltozásban és mivel a karmai csak átváltozáskor jöhetnek elő, így azok sem tudnak előugrani. A seb már elkezd gyógyulni, így fel is tudok állni. Felállok, mire Duke egy jó erőset rúg belém. Elszánkázok nagyjából Maliáig. Intek, neki, hogy semmi bajom nem esett, foglalkozzon csak a farkassal a karmai között. Duke semmi perc alatt alakot vált, ahogyan én is.

A róka énem feláll és jó mély morgás hagyja el a száját. Valahonnan a torkom mélyéből tör elő ez a hang és Maliában is félelmet kelt. Duke is meglepődik az alakomon. És az Alfák is eleresztik a döbbentségtől a többieket. Derek és Peter leteperik a nőstényt földre és ott is tartják, Kira villámmá válik, és átszaltózva a farkas felett a derekába csap bele. Közben Scott őt is földre viszi. Jane pedig átcsúszik a lábai között és jó erőset üt a nyakára. A két iker pedig összeáll szuper-farkassá és Könnyen leteperi a védtelen alfát.

Duke felé fordulok. Haragosan morog maga elé valamit, majd rám szegezi az izzó, vörös szemeit. Teszek egy lépést előre, mitől megremeg egy kicsit a föld. Nagy levegőt veszek, miközben a farkaim fölém ágaskodnak, és mikor kifújom, villámokat idéznek elő, amelyek megpróbálják eltalálni Duke-ot. Sikeresen elugrik előle és menekülőre fogja. A farkasok is kitépik magukat a többiek szorításából és utána futnak.

˗    Ne!

Utasítom a többieket, akik Duke után akarnak futni. Teljesen felesleges lenne. Kizárt, hogy győzzenek az alfák ellen. Valaki meghalna. Ezt pedig nem akarom.

˗    Miért? – kérdez vissza Peter. – Most kéne támadnunk!

˗    Nem! Ha most utánamentek egy százalék esélye van, hogy mindenki visszatér épen. 

Hereafter...

Hazudnék, ha azt mondanám minden a tervek szerint alakult. Úgy volt, hogy Duke-ot eltüntetjük végleg. És, hogy nem esik senkinek baja. Ezzel szemben még mindig az erdőben kószál a kiskutyáival. És minden nap legyilkol egy ártatlan táborozót. Nem szabad sokáig várni ezzel. Valahogyan el kell tüntetni innen. Nem vagyok az erőszak híve, de ha kell, én magam fogom eltörni a nyakát.

*****

Már beborul az ég, mikor odaérek Derek házához. És mikor becsukom magam mögött az ajtót, elkezd zuhogni. Kicsit meglepődöm a pontosságán. De ez csak egy véletlen egybeesés. Felsétálok a lépcsőkön az elhagyatottnak tűnő épületben. Derekék emeletén csak ez az egy ajtó van, sőt szerintem ez az egyetlen ép és vasból készült ajtó az egész épületben. Elfordítom a zárat, mire majdnem mindenki a nyakamra ugrik.

*****

˗    Ügyes volt, Sean! De ellenem is győznél? – kérdezi Jane.

˗    Talán.

˗    Akkor menjünk be!

˗    Minek? Idekint miért nem jó? – kérdez vissza Hayley.

˗    Mert teljesen elázom. – válaszolja neki Jane.

Míg egymással vannak elfoglalva, egy vízsátrat emelek a fejünk fölé. A víz lefolyik róla és jól kopog. Nem is olyan rossz a vihar. Ökölbe szorítom a kezemet, amitől megkeményedik és jég lesz belőle. Így legalább nem kell vigyáznom arra harc közben, hogy ott maradjon a helyén.

˗    Kezdhetünk? – kérdezem.

*****

˗    Nyertem? – kérdezem amint odasétálok mellé.

˗    Igen. – mondja kicsit mérgesen és leolvasztja a kezéről a jeget. – Nem is tudtam, hogy Wara vagy. – mondja, miközben felsegítem.

˗    Mert nem vagyok az. Csak Időjárás-Kitsune. Az időjárásba beletartozik a víz is. Nem?

˗    És az elektromosság?

˗    Villámok.

˗    Akkor befejeztük mára? – kérdezi Scott. – Mennem kéne melózni.

˗    Igen. Mára vége az edzésnek. – mondja a nevemben Derek.

˗    Remek! – mondja Scott és azonnal lelép.