26/2. rész

Az erdőben futva a rendelő felé egy kicsit felélénkítő dolog. Tia és Luke leszívták az erőmet. Elvileg mi Wox-ok vagyunk. Értsd: a róka és a farkas keveréke. Régi mondákban, mítoszokban néha előfordultak, de akkoriban vagy Kitsunénak vagy vérfarkasnak hitték őket. Keveréknek sosem. De ezek a családfa-ágak hamar kihaltak. Legtöbbször a lebukás veszélye miatt. Az ilyen mitikus lények sosem maradtak meg egy helyen pár hétnél-hónapnál tovább. Folyton menekülniük kellett.

Egészen a 20. századig. Akkor az emberek elvesztették a hitük nagy részét. Az egyháznak már nem volt akkora hatalma. Sok helyen üldözték is az egyházi személyeket. Ők is természetfelettiek voltak. Legalábbis a többség. Kölcsön kenyér, visszajár. Amit kaptak a középkorban a természetfeletti lények, visszaadhatták. Letelepedhettek évekre, évtizedekre a természetfeletti családok. Már nem volt mitől félniük.

És legtöbbször a természetfelettiben gazdag helyeken maradtak. Vagy annak közelében. Ezek a helyek azonban fogynak. Évről évre eltűnik egy. És nemsokára nem lesz ilyen. Főként a nagy hegységekben van belőlük több. És az ilyen hegyek által körbezárt medencékben. A legnagyobb ilyen Európában a Kárpát-medence. Területén sok ilyen hely van. De a legismertebb és legjelentősebb Erdély.

Elég a mitikus történelemből és földrajzból! Luke teletömte a fejem ezekkel a hülyeségekkel. Most másra se tudok gondolni.

Meglátom az épület körvonalait. Még jobban rákontrázok, Jane pedig alig tudja velem tartani az iramot. Megpróbálok megállni Deaton rendelője előtt és erre van is egy módszerem. Mielőtt odaérek, felugrok egyet a levegőbe. Ez lelassítja a lendületet, és miután földet érek, csak lépnem kell néhányat. Jane lassít, de ez előny veszteség. Legalábbis, ha valakit üldözöl. Az én lépésem viszont nem.

Megvárom, míg Jane ideér, aztán belépek az ajtón. Deaton hallja a lépteket és mire belépünk, kilép elénk.

˗    Ó, Sean, miben segíthetek? – kérdezi azonnal.

˗    Ezekből kellene egy főzet, vagy bájital. Tudom is minek hívja.

Nyújtom át a papírt. Nem nagyon volt időm megnézni, mi lehet rajta. Deaton kikapja a kezemből és azonnal nekilát az olvasásához. Bemegy a vizsgálóba, én pedig követem.

˗    Majdnem az összes gyógynövény megvan, de egyről még csak nem is hallottam. Viperafű. Az mégis mi lehet? – kérdezi felém fordulva.

Jane elkezdi böködni az oldalam, és fura módon morogni kezd. Majd kiszalad az ajtón és megáll a rendelő előtt. Mi üthetett belé? Utána futok, de nem kell sokat fáradnom. Mire odaérek, már egész kaparások borítják a rendelő melletti füvet. Figyelmesen vizsgálgatom őket, mikor rájövök, hogy mi is akar ez lenni.

Nehezen, de leesik a tantusz. Ez egyfajta jel rendszer. Még mikor gyerekek voltunk, ezt használtuk titkos üzenetek írásakor. Nagy részét elfelejtettem már, de még mindig tudom. Nagyjából. Az első betű: f, aztán sorban e,k,e,t,e,g,y,ö,k,é,r. Fekete gyökér.

˗    Fekete gyökér. – súgom oda a mögöttem ácsorgó Deatonnek.

˗    Az egy igen ritka növény. Szerencséd, hogy van belőle. – mondja nevetve, majd besétál a klinikára.

Leülök a klinika lépcsőjére, Jane pedig mellém telepszik. Már megint egy közös pillanat. Talán akkor is lenne ilyen pillanat, ha érteném a beszédét, de nem vagyok griff. És nem is lehetek az. Ennek részben örülök is.

˗    Örülsz neki, hogy nemsokára újra ember lehetsz?

Kérdezem tőle. A válaszom egy oldalba bökés. Ez most igen vagy nem? Bizonyára igen. Ha pedig még mindig vissza akar változni néha, nem bánom. De nem akarom, hogy így maradjon. Szeretném végre látni az igazi arcát. Életem két évét szülők nélkül éltem le. És körülbelül felét nővér nélkül. Ha megmaradt a család tagjaim közül valaki, meg szeretném ismerni.

Mikor Deaton az ajtón, akkor villan fel az erdő felett egy tűzgömb. Lábam úgy lő ki az irányába, mint egy elengedett rugó. Így teszek meg csupán öt métert.

˗    Ezzel mit kezdjek? – kérdezi Deaton.

˗    Itasd meg vele! – mondom visszafordulva. Deaton lenéz Jane-re és visszakérdez.

˗    És ha nem akarja?

˗    Dugd le a torkán!

Mondom már futás közben. Nem tehetek róla. Ha bármi új van a városban, akkor a kíváncsiságom feléled, és azonnal odarohanok. Kiállok a családomért, a barátaimért, még ha nem is mindig fenyegeti őket igazi veszély. Ez nem lehet azonban piskóta. Egyikünk sem tud tűzgömböt csinálni. Kira villámgömbje pedig nem így néz ki. Korántsem.

Néha el kell hajolnom egy-egy ág elől, amelyek akadályoznak, de nem lassítanak annyira le. Annál is inkább, hogy Kirával sikeresen összeütközöm. Vagyis nem igazán ütközöm össze vele. Inkább nekem fut, de idejében elkapom a derekát és megpörgetve sikerül elkerülni egy húzósabb balesetet.

˗    Te mit keresel itt? – kérdezi miután lerakom a fűre.

˗    A tűzgömb miatt vagyok itt. – súgom oda neki.

˗    Az jó mert én is.

Válaszolja. Bólintok, aztán folytatom az utam a tűzgömb felé. Kira hamar beér és pár másodperc alatt le is előz. Gyorsan szedi a lábait és szinte repül. Ha tűsarkúban lenne, betonon, a géppuska megirigyelné a hangját. De így még csak meg sem lehet hallani a léptei zaját. Ő gyorsan szedi a lábát, én viszont nagyokat lépek, így nagyjából kiegyenlítődik a sebességünk. Nem kell sokat futnunk, hogy kivilágosodjon előttünk minden. Szó szerint mintha ezer mécsessel világítanának előttünk a hatalmas tisztáson. Az erdő szélén egy-egy nagy fához hozzásimulva nézünk ki a tisztásra. Az elénk táruló látvány szinte megbabonáz.

Egy griff próbál harcolni egy lánnyal. A lány viszont egy tűz csóvával próbálja távol tartani magától. Az volt a világosság. Nem ezer mécses, hanem egy nagy tűz! A lány dob egy szaltót a levegőben és közben egy tűz csóva követi, ami a lábából tör elő. Mint egy tűz gyűrű veszi körül, csak a földre merőlegesen. Amikor a földre ér, megpróbál beöklözni a griffnek – ami ha jól sejtem Luke lesz –, de túl messze van tőle. Nem akadályozza a távolság meg a mozdulatát, mert a tűz követi a keze irányát és Luke felé süvít. Közben pedig az ökléből egy-egy tűzgömböt küld a csóva fölé, tőle balra és jobbra is.

Luke kikerüli a csóvákat, és felszáll az égbe. Alig látni valamit belőle az idő közben besötétült éjszakai égbolton. A lány felfelé küld egy csóvát. Az bevilágítja az ég nagy részét, így láthatóvá válik Luke alakja is. Újabb célzás és újabb cél tévesztés. Végül Luke leszáll oda, ahonnan felszállt és megpróbál közelebb férkőzni a lányhoz, de tűz függönnyel sikerül magától távol tartania.

Nem is tudom, kinek drukkoljak. A lány jól felszerelt és tudja, mit hogyan csináljon, de Luke sokkal erősebb. Luke a két hátsó lábára ágaskodik és elkezd csapkodni a szárnyaival. Jó erős szelet kelt a szárny csapásaival. Közben pedig továbbra is a földön marad, mivel a karmai belevájnak a földbe.

A lány védekezésképpen egy három méter magas tűzfalat emel maga elé, ami felfogja az orkán erejű szelet. Kira pedig nem bírja tovább nézni, és összepontosítással eléri, hogy villám legyen belőle. Elszáguld Luke és a lány közé. Ott pedig egy-egy nagy villámmal megcélozva őket, leteríti a két ellenfelet.

Odafutok, hogy felsegítsem őket. Luke hamar rendbe jön, de a lány nem. Még mindig ájultan fekszik a földön. Odalépek mellé, míg Kira le van foglalva Luke-kal. Pulzusa van, ez egyelőre bíztató jel. Nos, ha már elájult, a régi módszer segít. A kezemet a feje fölé tartom, és az esőre gondolva elkezd belőle esni. Jó, időjárás illetve ég Kitsunénak lenni. Öt másodpercbe sem telik, mire Csipkerózsika feltámad. Letörli az arcát, miután kiugrik a vizet csepegtető kezem alól. Felfelé fordítva a tenyerem el is áll a belőle jövő eső.

˗    Jól vagy?

˗    Naná, megtámadott egy hatalmas sas, aztán kiütnek pár száz voltnyi árammal. Tök jó napom van! Most te kinek a pártján állsz?

Kérdezi Kirát, aki védelmezően Luke elé állt. Vagyis Tia elé állt. Távolról egyformának tűnnek, de közelről megnézve láthatóvá válik a különbség. Luke csőre hegyesebb, erősebb és élénkebb, mint Tiá-é. De a méret sem stimmel. Luke nagyobb, mint a testvére. De a legtöbb mindenben azért hasonlítanak.

˗    Senkijén, hiszen nem is ismer titeket! – mondom megvédve a barátaimat. 

˗    Mért te igen? – fordul felém.

˗    Igen. A „sas” Tia, és téged is ismerlek Hayley.

Mosolygom a képébe. Régóta ismerem Hayleyt. Ő volt a barátnőm úgy két éve. Aztán mivel elköltöztek a szüleivel, szakítottunk, mert a távolsági kapcsolatok nem működnek valami jól… Szóval ez lett a vége a kapcsolatunknak. Akkor még mindketten egyszerű emberek voltunk. Ki hitte volna, hogy egy Fira lesz belőle?

Fira. Nos, ez egy másik természetfeletti lény. Sokban azonban mégsem különbözik az embertől. Nem tud átváltozni, csak a természet valamelyik elemével bánik. Ő például a tűzzel. Mondhatni a sárkányok modern változatai. Egységes nevük nincsen. Aszerint nevezik őket, amit irányítanak. Mivel Hayley a tűzet, ő Fira, de aki a vizet, azt úgy hívják: Wara. Sorolhatnám a végtelenségig. Eara, Aira, Thura… stb…

Annyi bőven elég magyarázat, hogy a sárkányok leszármazottai. Átváltozásra képtelenek, csak szemük válik kígyó szerűvé. Mint Jackson-kanimának. A természet egy elemét irányítják. Akkor válik valaki ilyenné, ha az előző Fira meghalt, és mindig a család legfiatalabb tagja. Pontosabban: a családfa legfiatalabb hajtása.

Julie néni könyvei között sok ilyen található. Főként a fél-természetfeletti fél-ember lényekről. Jó nagy könyvespolcai vannak. A könyvtárakon kívül nem láttam annyi könyvet, mint amennyi ott van. Attól függetlenül jó elfoglaltság az olvasás.

˗    Honnan tudod a nevem? – kérdezi.

˗    Ennyit változtam két év alatt? Miss Mexico?

˗    Sean?

Kérdezi elképedve. Ez mindig is elvarázsolt. Ahogyan kimondja a nevem, azt senki nem tudja utánozni. Van benne egy kis spanyolos és európai, de főleg egy kis indiános kiejtés. Ez adja meg a különleges csengését. Mint minden nyelvterületnek, neki is megvan a sajátos kiejtése.

Hogy mért hívtam Miss Mexicónak? Először is, mert ott született. Másodszor pedig, mert oda költöztek legutóbb.

Amint kimondja, azonnal a karjaimba veti magát. Mit sem törődve azzal, hogy majdnem megsüt. Forró a bőre, mint a láva. Csak azt csodálom, nem folyik. Válaszul egy kis elektromos impulzust küldök vissza belé. Észbe kaphatna, mielőtt pirítósat csinál az emberekből. Vagy ami rosszabb, szenet.

˗    Sssssz. – ugrik el tőlem. – Ezt mért csináltad? – kérdezi azonnal.

˗    Mert te majdnem megsütöttél.

Mondom neki. Szinte teljesen elfelejtem a mögötte álló Kirát és Tiát. Tia idő közben visszaváltozott emberré. Bólintok nekik, hogy nem lesz baj. Kira visszabólint, és villámmá válva eltűnik a mezőről. Közben pedig még mindig ég a tisztás közepén a nagy választó vonal. Mintha a jót és a rosszat választaná el egymástól. Tia nagyot ugrik, majd a szárnyak ismét kinőnek a hátából és segítenek átrepülni neki a tűz fölött.

˗    Még mindig nem bízom benne.

Válaszolja Tia. Kár, hogy nem bízik benne. Pedig Hayley jó, csak nem mindig mutatja ki. Tia pedig szeret mindenről tudni. Legyen az egy jelentéktelen kis esemény is.

˗    Mégis mivel bizonyítsak? – fordul felé Hayley

˗    Mondjuk, tüntesd el a tüzet a mező közepéről.

Vágja rá egyből Tia. Hayley nagy levegőt vesz, majd egy ásítás közben a tűz kezd elaludni. Hernyóként mászik felénk. Pontosabban Hayley felé vándorol. Mikor odaér elé, egy kis tűz gömbbé alakul, ami beleugrik a szájába. Természetesen Hayleynek semmi baja nem lesz. Szerencsére.

Tia elképed a látványtól. Meglepődöm én is, de korántsem annyira, mint ő. Valamennyit olvastam a Firákról, és talán ezért nem lep meg a dolog. Tia rám néz, majd felugorva egy-két szárny csapással eltűnik mellőlünk.

˗    Mesélj, mi történt veled két év alatt!

Mondja és átkarolja a derekamat, én pedig átkarolom a vállát. Az erdőben sétálás a régi időket juttatja eszembe. Amíg még együtt voltunk. És nem kellett azon agyalnia senkinek, hogy miért történik ennyi furcsaság a közelünkben. Már hiányolom, hogy „normális” voltam. Átlagos. Nem is olyan régen, talán pontosan egy éve még azon aggódtam, sikerül vajon letennem a vizsgákat és leérettségizni. Most pedig azon, hogy mi mit takar. Mert minden okkal történik, és néha mások irányítják a cselekedetet. Hiányzik a „nem törődöm élet”. A normális, emberi élet.

˗    A szüleim meghaltak, Julie néni lett a gyámom, Wox lettem, rájöttem a város sötét titkára, megpróbáltam legyőzni egy gonosz rókaszellemet, barátságot kötöttem a farkasokkal, szerelmi háromszögbe keveredtem, és új lényekkel ismerkedtem. Röviden, tömören ennyi.

˗    Szerelmi háromszög? Te sem tétlenkedtél, míg távol voltam.

˗    Úgy mondod, mintha nem szereztél volna pasit magadnak. Hiszen nézz csak magadra!

Mondom egy pillanatra megállva. Nem voltam az első, aki belezúgott első látásra. Az első pár héten nem volt olyan srác a suliban, aki meg ne fordult volna utána. A rossz-lányos modora, stílusa szinte mindenkit elbűvölt, de tiszteletet is adtak neki. Bármit megkapott, amit csak akart.

˗    Na, jó, igaz. Nekem is volt pasim. Akivel végül nem jött össze. Olyanok voltunk, mint tűz és víz. Szó szerint. Tűzboszi voltam én, ő meg valami tengeri szörny. És habár az ellentétek vonzzák egymást, a víz és tűz sohasem voltak jó barátok. Meg persze azon kívül voltam Argentínában, meg Ausztráliában, és még pár helyen, de felét nem is ismertem. Azt sem tudtam, létezik-e egyáltalán. De ismersz, a földrajzot sosem szerettem.

˗    Hogyne ismernélek? 11 és fél hónapig jártunk. 

Hereafter...

Végre elérkezett a buli estéje. Ha a kis cetli nem lóg a szekrényem jól látható részén, és Jane meg persze Mikayla nem emlékeztet, na meg Lydia, tuti elfelejtem. Mivel VIP vendég vagyok, kötelező ott lennem és két embert kötelező magammal vinni. Legalább. Mivel Julie néni nem akart eljönni, így Jane mellett Hayleyt hívtam meg. Jane a nővérem, és most kapta vissza az emberi életét, muszáj megtennem mindent, hogy jól érezze magát.

****

Amint elnéz a vállam felett, azonnal lelombozódik a kedve. Meredve nézi Madisont. Nem kell odanéznem, hogy tudjam, ő az. A felhőkből tökéletes képet kapok. Visszahúzódik elém és próbál nem elnézni ismét Madison irányába. Az aggodalma át száll rám is.

˗    Mi a baj? – kérdezem tőle.

˗    Ők vadászok. És nincsenek jóban a Firákkal. El kell tűnnöm innen.

Válaszolja kétségbe esetten. Bólintok, majd kivezetem a tömegből.

****

Mind a hármat belerakom a barlang kis üregeibe, amik tökéletesen megtartják.

˗    Mennyire ismered ezt a helyet? – kérdezi és kiszáll ő is a vízből.

˗    Elég jól, bár a jég engem is meglepett. – válaszolom könnyen.

˗    És mennyit tudsz rólam? Mármint, arról, hogy mi vagyok.

˗    Annyit tudok, hogy Fira vagy. Azon kívül semmit.

Akkor elmesélem.

****

˗    Ó, csak ti vagytok? – kérdezi Luke.

˗    Lejöttünk megnézni kik vannak idelent, de úgy tűnik… Szóval, bocsi. – fejezi be Tia.

˗    Megzavartunk valamit?

˗    Nem, nem. Semmit. Csak eljöttünk a buliból beszélgetni. – válaszolom egyből.

˗    Jól tettétek. – mondja Tia. – Egy senkiházi Alfafarkas tette tönkre.

˗    Egy Alfa? – kérdez vissza Hayley.

˗    Ja, izzó, vörös szemekkel, szürke bőrrel.

˗    Deucalion. – ismerem fel a leírásból.

˗    Még mindig próbálják legyőzni. – fejezi be Luke.