6/1. rész

Hülye lennék, ha azt mondanám, Scott csak a féltékenysége miatt fenyegetőzik. És csak az erejét tudja használni. Egy bizonyos pontig elmegy, ha fenyegetőzik valaki, de akkor abba ne vonja bele a barátaimat, mert nagyon megbánja. Ezt egyesek nem tudják, de szívesen vállalok fejtágítást.

Felvázolom a helyzetet: egy nagy teremben vagyok. Körülöttem farkasok Lydia és Allison. Lydia Scott karmai között. És valami miatt Aiden még csak nem is próbálkozik, hogy megmentse. Nem értem a mai világot. A farkasok csak állnak engem körülvéve és zárva tartva. A két iker a tőlem balra álló ajtóban, Derek a jobb oldalinál. Allison és Isaac pedig Scottot védik, ha rátámadnék.

-    Szóval akkor még egyszer elmondom a feltételeket: vagy csatlakozol a falkámhoz, vagy Lydia meghal. – morogja a képembe.

-    Dögölj meg! – vágom a képébe.

-    Ja és, hogy biztos lehessek benne, Peter, a kis barátod, Danny házánál van és bármikor egy hívásra szívesen végez vele. – betelt a pohár velem nem fog szórakozni.

Lehajtom a fejem, de korántsem azért, mert meghajlok előtte. Nem tudom, hogyan nézhet ki egy átváltozott Kitsune, de most nem is azzal foglalkozom. Felnézek rá és akkor látom meg magam a szemközti ablakban. Az ujjaim világítanak és egy róka mancsához hasonlítanak, azt a tényt leszámítva, hogy nagy fehér körmök is vannak rajta. A szemeim vöröses-sárgán izzanak. Jobban megnézve talán meleg borostyánnak írnám le. A fülem is megnőtt és a rókáéhoz hasonló alakot vett fel. A lábaim is egy rókáéhoz hasonlítanak. És akkor ne beszéljünk a gerincem alsó részéből kiálló hét narancs végű, fehér farokról. Ja meg a megnyúlt arcomról. Úgy festek, mint egy két lábon járó sarki róka. Vagy egy jól öltözött cirkuszi majom. Ez azonban korántsem érdekel. Sokkal jobban az, hogy Scott nyakába mélyesszem a karmaimat. Lydia miután meglát, felsikolt, úgy ahogy bansheehez illik, csak a frekvencia más. A világító kezeimben összegyűlt villámlabdákat a bejáratokat őrző „kutyulik” felé dobom, amik éppen előttük robbannak fel, kiütve őket a helyükről. Allison egy nyilat vesz elő és nekem lövi, de az egyik farkam reflexszerűen megfogja és elhajítja. Wow, de hasznos és nem csak dísz. Úgy olvastam, hogy a tudást jelképezi a számuk, semmi mást. Elrugaszkodom a hátsó lábaimról és átrepülve a szobán Allison sikeresen ledöntöm. Közelről a szemébe vicsorgom, aztán Isaac felé fordulok. Mikor éppen lekarmolna, az én tenyerem az övével találkozik, és az idegsokktól összeesik előttem. Egy villámot küldök a Lydiával menekülő Scott felé és el is találja a vállát a széle. Lydiát nem tudja olyan gyorsan mozgatni, mint ahogyan saját magát. Megközelítem és kirúgom alóla a lábát. Lydiát megfogom, mielőtt ő is vele együtt esne el, és kivezetem az épületből. Odalenn biccentek neki, hogy menjen, míg nekem meg kell találnom Dannyt. Sajnos most a város másik végében vagyok. Oda kell érnem, mégpedig hamar. Négy lábra ereszkedem és elkezdek futni, ahogyan a rókáknál szokás. Leírni nem tudnám, de valószínűleg hasonlít a kutyákéra. Azért nem tudom, mert nem látom a lábaimat. Egy cél lebeg a szemem előtt: megmenteni egy ártatlant. Hamar suhannak mellettem el a házak sorai. Talán még a gepárdok csúcssebességéhez is közel járhatok. Amikor meglátom Danny házát egy hatalmasat ugrok, hogy levigyem a sebességem nullára. Peter nincs idekinn, de érzem a szagát. Bizonyára már bement. Ahogy két lábra állok és besétálok a házba, látom a sárnyomokat. Minek menjek csendben? Ha megölte, megölte, ha nem, hadd tudja, hogy jövök. Berúgom Danny szobájának az ajtaját és belépek rajta.

-    Tudtam, hogy eljössz érte. – mosolyog a képembe. Danny ott vergődik a karmai közt és próbál kiszabadulni.

-    Engedd el! Most! – üvöltök rá. Egy róka emberi nyelven beszél. Elvégre Kitsune vagyok, de ez akkor is meglepő.

-    Sajnálom, de nem tehetem. – mosolyog és végighúzza a karmait Danny nyakán. A vér kicsorog belőle. Elvágta az ütőerét.

A szemeim az eddiginél vörösebbek lesznek, és Peter torkának ugrok. Amint a körmeim a nyaka helyett a mellkasába fúródnak, megvonaglik előttem és ha ne, tartom, összeesik. Hatásosabb a karmom villámló ereje, mint hittem. Kihúzom belőle és Dannyhez fordulok. Még vesz egy levegőt, aztán a pulzusa is abba marad. Nem változom vissza, hanem a mancsomat a sebe fölé helyezem. Elvileg Kitsune vagyok nem? Egy mágiát használó lény. Talán a mágiával meg is tudom gyógyítani.

-    Gyerünk! Mi lesz már? - Mikor kimondom, a mancsom ragyogása felfokozódik, és a seb eltűnik. Aztán a világító mancsomat a szíve fölé viszem, ahol azonnal kihunynak és Danny reflexből felül.

-    Mi történt? Hogy-hogy élek? Ki vagy te?– kérdezi azonnal, majd hátrébb mászik a közelségemtől.

-    Majdnem meghaltál miattam. És a te őrangyalod. – húzódik mosolyra a szám. – Vigyázz magadra! – mondom és elhurcolom Petert onnan. A nyitott ablakon kiugrom, a karjaimban vele. Az erdő mellett haladok el, akkor már visszanyerem az emberi alakomat. Behajítom Petert az árokba és hazasétálok.