13/1. rész

Miután az ikreket legyőztem, Kira következik. Ez a gyakorlás fárasztó lesz és hosszú. Mindketten tudjuk. De azért belevágunk. Megindulok felé és ő is felém. Aztán, mint én az előbb, átugrik felettem, közben meg én átsiklom alatta. Aztán fordulatból kilövünk villámokat, amik összeérnek, így minket elröpítenek a tisztás szélére. A földbe pedig egy nagy lyukat éget a robbanás. Sebaj. Gyorsan felállok a földről, addigra már Kira is talpon van. Egyenrangú felek vagyunk, így nem győzhet egyikünk sem. Megint megindulunk egymás felé. Mindketten azt várjuk, hogy a másik felugorjon, de mivel a másik nem teszi, így mi magunk ugrunk. Aminek a következménye, hogy egymásba ütközünk. Mondanom sem kell, mennyire örülök.

-    Szerintem állapodjunk meg a döntetlenben, oké? – kérdezem, miután a földön landolunk.

-    Megegyeztünk! – mondja és a kezét nyújtja. Megrázom, és ezzel vége is a küzdelemnek.

Most Stiles jön? Most Stiles jön. Nem lesz hosszú menet.

-    Stopperoljon valaki! – szólok oda a többieknek. Kira kimondja, hogy „Mehet”, én pedig abban a pillanatban köhögök egyet. Megint megszólal az ég, amitől Stiles a földre ereszkedik.

-    Te győztél! – mondja.

Olyan könnyű legyőzni, nincs benne izgalom.

-    Tehát, Sean, két és fél győzelem. – mondja Aiden. – Nem is olyan rossz.

-    Két másodperc volt, míg leverted Stilest. – szólal most meg Ethan. – Rekorder!

-    Stiles nem tehet róla, hogy nyúl. – próbálom védeni, miközben odasétálok feléjük.

-    Kösz. Várj, hé! – szól utánam Stiles.

-    Ennyi edzés elég volt mára? – kérdi Kira.

-    Ja, visszamehetnénk. Kezd beborulni az ég. – javasolja Stiles.

-    Nocsak, a kis nyuszi megijedt? – kérdezem tőle gúnyosan.

-    Nem ijedtem meg, csupán kellő mértékben tisztelem a természetet. – vágja rá azonnal.

-    Rekorder! – szól Aiden. Még mindig képtelen belenyugodni, hogy alig két másodperc alatt legyőztem Stilest. Pedig alig történt csak tíz perce. Addig vagy hússzor elismételte. Kezdem már unni.

-    Naná, spóroltam az energiámmal. – válaszolom.

-    Akkor most kiszállt belőle a Nogitsune? – kérdezi Kira, mikor az erdő és egyben a ház határát elérjük.

-    Hát, elvileg. Vagy nagyon jó színész. – száll be a vitába Ethan is. Egész eddig csendes volt. Nem vall rá.

-    Derítsük ki! – mondja Aiden. – Üss meg! Teljes erőből. – utasítja Stilest. Már rájöttem mit akar ezzel elérni. Ha a Nogitsune még benne van, nagy erővel rendelkezik, ha viszont kiszállt belőle, a szokásos erő tért vissza belé. Erre én is kíváncsi vagyok. Stiles nem habozik, behúz egyet Aidennek. Nem sok eredménye van.

-    Akkor győzött az első? – szólal meg Danny hangja mögöttünk. Reflexből mindenki arra fordul.

-    Te hogy kerülsz ide? – kérdi csak úgy mellékesen Ethan és megpörgeti a levegőben. Meg sem lepődöm a reakcióján. Jó, hogy jobb kedvre derült. Felérünk a tornácra, ahol mindenki helyet foglal a nagy padon, csak én és Stiles álldogálunk az oszlopoknak dőlve.

-    Na, és hogy kerülsz ide? – teszem fel megint a kérdést. Mert a választ elfújta a szél.

-    Hát, úgy gondoltam, én is jövök edzeni. Ethan említette. De addigra, már nem voltatok itt, úgyhogy gondoltam megvárlak titeket. – válaszolja egyszerűen.

Közben pedig a felhők egyre jobban beborítják az eget. Megkapaszkodom a korlátban és kihajolok a tornácról. Kipróbálom az erőmet. Azt írta a könyv, hogy a felhőket eltüntethetem. A lábjegyzet volt, hogy a gondolatommal. Behunyom a szemem és elképzelek egy tiszta eget. Miközben koncentrálok, megerősödik a szél ereje. Aztán az ég is dörögni kezd. Kinyitom a szemem. Pont az ellenkezője sikerült, mint amit elgondoltam. Még a villámok is cikáznak az felhő különböző részei között. Ez nem jött össze. Felhagyok az erőm próbálgatásával. Visszahúzom magam a tornác alá. Abban a pillanatban, mikor nem gondolok rá, a sok felhő közül egypár eltűnik. A vihar, amit előidéztem, eltűnik.

-    Mi volt ez? – kérdezi Danny. Nem volt itt, így nem is tudhatja, amit a többiek.

-    Sean egy ég típusú Kitsune. Tudja irányítani az időjárás egyes eleimet. – magyarázza meg Kira. – Velem ellentétben, mert én elektromos Kitsune vagyok.

-    Akkor érthető. – szólal meg Lydia hangja. Ő is most érkezett.

-    Igazából semmi sem. – válaszolom, mikor fellépeget a lépcsőn mellénk. – Minden bonyolult.

-    Ezt hogy érted? – kérdeznek vissza.

-    Miért akart a Nogitsune annyira ragaszkodni Stileshoz, ha simán felvehetett volna egy testet? – kérdezek vissza.