10/2. rész

Szép reggel van, ahogyan kinyitom a szemem, látom. A nap süt, a madarak énekelnek. Szokásos. Éppen a hátamra fordulnék, amikor a könyököm valami puhához ér hozzá. Azonnal átfordulok és éppen meg akarnám fojtani, amikor még éppen időben észreveszem, hogy csak Danny az. Danny az? Megcsóválom a fejem és kikelek az ágyamból. Fogalmam sincs, hogy kerül ide. A padló reccsen egyet, de még csak észre sem veszi. Felkapok egy pólót és egy nadrágot. Szerencsére szombat van, így elkerülhetem az iskolát. Aztán szembefordulok vele. Odasétálok az ágy széléhez és halkan dobolni kezdek a lábammal. Végül aztán megszólítom.

-    Danny? – kérdezem, mire álmosan, csukott szemmel visszakérdez.

-    Igen? – most robbantom a bombát.

-    Mi a fenét keresel az ágyamban? – kérdezem üvöltve. Szerencsére hangszigetelt szoba, így nem áll fenn a kockázata, hogy Julie néni beront. Az üvöltésemtől legurul az ágyról és szépen koppan a padlón.

-    Amm… - próbál válaszolni.

-    Kifelé! – üvöltöm és karmos ujjammal az ablak felé mutatok. Ott jött, ott is távozik. Vagy megy magától, vagy kidobom.

-    Jó, jó. Megyek már! – mondja és feláll a padlóról. Felhúzza a cipőjét és kimászik az ablakon.

Én leülök az ágy szélére és előszedem a rajz füzetem. Hobbim, hogy minden hétvége reggelén rajzolok valamit. Nem is igazán figyelek a rajzomra, inkább kifelé az ablakon. Amikor megnézem, majd' hátraugrok rémületemben. Ugyanaz a szörny néz vissza a rajzról, mint ami este majdnem felrobbantott minket. Talán Julie néni tudhat valamit róla. Kinyitom a szobaajtót és lesétálok az emeletről. A konyhából már ehető szagok illatoznak. Szalonna és tojás. Ahogyan ki tudom venni.

-    Jó reggelt, Julie néni! – köszönök neki és kitárom az ajtót, hogy bejöhessen a friss levegő.

-    Szia, Sean! Mi újság? Hallottad tegnap éjfél körül azt a robbanást? – kérdezi. Muszáj lesz válaszolnom, különben gyanút fog.

-    Igen, hallottam. Biztos valaki tűzijátékozott, vagy valami. – mondom, miközben leülök az asztalhoz.

-    Ja, igazad lehet. – mondja és a tányérokra önti a reggelit.

-    Julie néni, megnéznéd ezt a rajzot? Ráismersz valamire? – kérdezem és elé tolom a rajzot, miután leült az asztalhoz.

-    Hadd nézzem csak. Igen, igen. Ez egy alakot váltott Nogitsune. Vagyis sötét Kitsune. – mondja, majd visszatolja a rajzot elém. – Hogy tudtad így lerajzolni? Ezt nem sok ember láthatja. - kérdőn nézek rá az ember szó miatt. – Tudod, hogy értettem.

-    Hát, nem tudom, csak úgy jött. – hazudom könnyen. Meg kéne beszélnem Lydiáékkal. – Bocs, Julie néni, de most mennem kell. – mondom és kilibbenek az ajtón.

Amíg kiérek a házból, gyorsan küldök nekik egy SMS-t. Aztán leugrom a verandáról. A karmaim belemélyednek a talajba és nagy erővel löknek el. A garázsba megyek és bepattanok az autóba. Lydiáéknál találkozunk, ami kissé messze van, de nem nekem. Rálépek a gázpedálra, és behajtok eléjük. Pár másodperc múlva érkezik meg Aiden és Ethan akikkel Danny is jön.

-    Mi volt ilyen sürgős? – kérdi Ethan.

-    Megtaláltam, mi támadott ránk tegnap éjjel. Egy Nogitsune.

-    És? – kérdezi Lydia

-    Ti tudtátok? – nézek körbe a társaságon. Főleg Lydián és az ikreken.

-    Naná, azt is tudjuk, hogy Stiles az. – vágja rá Aiden.

-    Meg kell ölnünk. – jelentem ki.

-    Mi? Dehogy öljük meg! – szól közbe Danny is.

-    Ti nem értitek! A Nogitsune a pusztulás előhírnöke. Ez a város el fog pusztulni, ha nem öljük meg! – érvelek tovább. Az igazat néha nehéz elviselni.

-    De hogyan öljük meg? – kérdez vissza Aiden.

-    A Nogitsune olyan, mint egy kullancs. Gazdatestet keres és tudja is irányítani. Nem Stilest kell megölnünk, hanem a Nogitsunét kell rávennünk, hogy átváltoztassa Stilest. Ha a Nogitsune átváltozik, ő irányít, ha akkor öljük meg, Stiles életben marad. – magyarázom el nekik. – De ehhez nem vagyunk elegen. Kelleni fog Scott és a többiek. – nyögöm ki végül. Felfordul a gyomrom, ha arra kell gondolnom, hogy szövetkeznem kell vele.

Mindannyian rám néznek, aztán Lydia felhívja Scottot és megbeszéli vele, hogy mindannyian menjünk Deaton rendelőjébe. Lydia és Danny beülnek a kocsiba, az ikrek meg a motorjukra pattannak fel, és elindulunk a rendelőhöz.