16. rész

-    Hányadszor mondjam még? Ne csak nézz, láss is! – utasít Mikayla.

Mióta beszállt ő is a csapatba, azóta átvette tőlem a többiek felkészítését. Ő és Kira végzi a farkasok felkészítését, én pedig a két íjászunkét és Dannyt. Néha azért nem árt, ha egyik „tanonc” megmutatja a másiknak, hogy mit tud. Most például Petert verte le Danny. Sokat fejlődött, ahhoz képest, hogy sima halandó. Jól megtalálta a helyét köztünk.

-    És mégis hogyan lássak, ha be van kötve a szemem? – üvölti vissza Peter.

-    Érezz! – mondjuk egyszerre. Mi, a három Kitsune. Egész jól belejöttünk az egyszerre-beszédbe, mint a kiskutya az ugatásba.

-    Mutassuk meg, hogy hogyan kell. – javasolom Kirának és Mikaylának.

-    Hárman? – kérdeznek vissza.

-    Miért ne? – kérdezek vissza. Összenéznek és bólintanak.

Felállunk a mezőre háromszög alakba. A többiek pedig az erdő szélére húzódnak vissza. Mi fog kisülni ebből? Te jó ég! Egy égi, egy villám és egy erdő Kitsune összecsapása. Jó, biztosan nem lesz a vége. Ethan indítja a „menetet”. Abban a pillanatban egy vihart készítek a fejünk fölé. Mikayla egy gyökér-hullámot indít a földben felénk. Pár másodperc múlva Kiránál csapódik ki a földből, de ő felugrik előle és egy-egy villámmal céloz meg minket. Két másodperc múlva nálam is ott van a gyökér, de mikor elkapná a lábamat, felugrok és a levegőben pörögve nyelem el Kira villámait. Mikor földet érek, ami csak négykézláb sikerül, felnézek a felhőkre és zivatarrá változtatom a sötét felhőket. Villámok cikáznak, mennydörögnek a fellegek. Megkarmolom a levegőt Kira irányában. Egy villám csap le a helyére, de időben észreveszi és elugrik előtte. Ugyanez történik Mikaylával is. Mikayla gyökereket dobál felénk. Tulajdonképpen a föld dobálja őket ki.

Közben pedig egy gyökér körbefonja a lábaimat és nem enged mozdulni. Mikayla! A kis cseles, eltereli a figyelmünket és közben csapdába ejt. Most jó, hogy elnyeltem Kira villámját, így ki tudom sütni. Nagy levegőt veszek és megsütöm a gazt. Aztán elindulok feléjük. El vannak foglalva egymással. Mikayla gyökereket zúdít Kirára, Kira pedig villámokat. Feléjük futok és úgy húsz méterrel mellettük felugrok, és pörögve közéjük ugrok. Akkor lepődöm meg leginkább, amikor a villámok és a gyökerek körülöttem kezdenek forogni és a kép elmosódik. Sikerül földet érnem és a forgásomat megállítani, de levegő még mindig forog körülöttem. Aztán kinyújtom a karjaimat feléjük. A villámok Mikaylának, a gyökerek Kirának csapnak vissza. Ezt akarták nem? Kira is és Mikayla is hátraesik. A vállára. Ennyi volt. Nálunk az a szabály, ha valakinek mind a két válla a földön van, kiesett. Ők kiestek.

-    Ezt hogy csináltad? – kérdezik kórusban, mikor felsegítem őket.

-    Jó pap holtig tanul. – válaszolom egyszerűen.

-    Igaz. – szólal meg Peter.

-    Akkor megmutathatod, hogy mennyit tudsz! – utasítja Mikayla. Aztán rám és a vadászokra mutat. – Allison, Madison és Sean, ti lesztek Derek, Peter és az ikrek ellen.

-    De ez így túlerő! – fakad ki Madison.

-    Nem. Az ikreket egynek is lehet számolni. Majd rájössz. – legyint Peter.

Mikayla indítja a menetet. Az íjászok felkészülnek mellettem, én pedig a fellegeket készítem elő. Nem mintha sokat kéne előkészítenem, hiszen el sem oszlattam őket.

-    Addig ne lőjetek, amíg nem szólok. – súgom oda a két lánynak.

Mikor a farkasok elindulnak futva felénk, akkor szólok, hogy lőhetnek. Nem haboznak. Egymás után 10 nyilat lőnek ki. Villámokkal bombázom őket. Egy eltalálja az ikreket, akik szétesnek a szörny alakjukból és a földre borulnak. Peter és Derek nem törődnek a villámokkal és tovább futnak felénk. Néha egy-egy villám melléjük csapódik és megállnak egy pillanatra, de egyre jobban fogy a távolság. Úgy futnak, hogy Madison és Allison még csak véletlenül se tudja eltalálni őket.

Akkor ragyog fel a szemem és elindulok feléjük. Eddig úgy, ahogy kordában tudtam tartani a bennem lakozó farkast, de már nem tudom. Ha nem harcolhatsz ellene, hagyd, hogy irányítson. Húsz méterrel előttük megtorpanok és egy jó nagyot üvöltök. A farkasom szabadult ki belőlem.

-    Füleket befogni! – utasítja a többieket Mikayla, mielőtt kinyitnám a számat.

A többiek azt teszik, még az íjászok is. Derek és Peter azonban tovább futnak felém. Farkasüvöltés helyett azonban jó erős mennydörgés és a farkasok morgásának a keveréke tör elő belőlem. Egy eddig ismeretlen erősséggel. Látom, ahogyan a hanghullámok terjednek a levegőben és azt is, ahogyan a fűszálak meghajlanak a hang terjedésének irányában. Abban a pillanatban, amikor eléri Petert és Dereket, kezüket a fülükre tapasztva terülnek el a földön. A hang behatol az erdőbe és megrázza az ágakat. Hirtelen becsukom a számat és nem jön már több hang belőle. Leengedik a kezüket a többiek és odajönnek hozzám.

-    Mi volt ez? – kérdezi Lydia azonnal.

-    Hidd el, ha tudnám, akkor elmondanám. – válaszolom.

-    Farkasüvöltés és mennydörgés egyben. – mondja Derek és lekever egy pofont. Villogó szemekkel és megnőtt fogakkal nézek vissza rá. A farkasom nem nagyon szándékozik visszamászni a helyére. Nem is nagyon akarom. Sokkal erősebb vagyok tőle.

-    Ötszáz évente egyszer születik egy égi Kitsune, aki ilyen erős mennydörgést képes csinálni. – érkezik meg Julie néni is. Azaz Julie. Elege van már abból, hogy így szólítom. Öregnek érzi magát. – Megmagyarázva a mennydörgés. – mondja és odasétál hozzánk. – A farkas-hang pedig a származásoddal megmagyarázva. – mondja. Addigra a szemem visszavált. – Elég erős fegyver. Képes beszakítani egy farkas vagy másik Kitsune dobhártyáját. És ez taktikai előnyt is ad amellett, hogy ha gyors vagy, akár végezhetsz is vele. És akár a betont is meggyengíti, ha közelről használják.

-    Akkor ezt ki is használhatjuk. – mondja Madison.

-    Igen, de napjában csak egyszer használható. És csak ha előtört a farkasa. – javítja ki Julie.

-    Julie? Nem akartad te móresre tanítani Petert? – kérdezem tőle.

-    De. Igen. – válaszolja.

-    Akkor. Peter! – utasítom őket. A többiekkel az erdő szélére vonulunk vissza, aztán én indítom a menetet. – Peterre figyeljetek és ne Juliera. – mondom a többieknek.

Amint elkezdődik, Peter lábai kirepülnek alóla. Szép mutatvánnyal megcsókolja a földet, aztán Julie felsegíti, de Peter helyette lehúzza maga mellé és feláll. Aztán megint kirepülnek alóla a lábai. Most sikerül megtartania magát. De mielőtt felállhatna, Julie ráül a hátára és lenyomja.

-    Ezt hogy csináltad? – kérdezi Peter, még mindig Julieval a hátán.

-    Ó, elfelejtetem volna mondani, hogy Julie idő Kitsune? – kérdezem meglepett arccal, de valójában örülök neki.

-    Ez így nem ér. – mondja és a földre csap.

-    Dehogynem, Peter. – mondja Danny. – Te farkas vagy, ők Kitsunék kiegyenlített meccs volt.

-    De Felírhatod a listádra, hogy egy napon lenyomott egy lány, egy tini és egy ember. – mosolygom, és a kezemet nyújtom Julienak, hogy szálljon már fel erről az ökörről.

-    Gyertek. Ennyi elég lesz mára. – mondja és hazavezet minket.

-    Ez nem igazságos! – mondja morogva Peter és nekimenne Dannynek. Felkapom a tányérom, blokkolom az ütéséit. Egyet gyomorba, egyet vesére. Aztán lendületből széttöröm a fején a tányért. Elterül a földön a meglepetéstől.

-    És egy tányér! – szól a nappaliból Ethan.