19. rész

-    Szóval? Mit tudunk a Nogitsunéről? – kérdezem és leülök az egyik fotelbe.

-    Hogy külön alakja van, amit nem ismerünk. – szólal meg elsőnek Peter az asztal mögül. Említettem már, hogy Derekék házában vagyunk? Nem? Akkor most mondom.

-    És azt, hogy gonosz. – mondja Julie néni Peter mellől, és közelebb húzódik hozzá. Kezdem azt hinni, hogy alakul valami kettejük között. Ironikus lenne, ha a nagynéném a nagybátyámmal jönne össze. És furcsa. Gondolom gúnyosan. Danny szavai zökkentik ki a gondolat menetemet.

-    Hogy erős és a káoszból táplálkozik.

-    Hogy egy csaló, szélhámos. – száll be Kira is.

-    Hogy előre tudja, mit lépünk. – sorolják. Ezt most Scott mondta.

-    Állj, állj, állj! Tekerjünk vissza egy kicsit! Mit is mondtál Kira? – kérdezem.

-    Azt, hogy egy szélhámos csaló. – ismétli el a mondatát. A szememben megcsillan a remény szikrája. Remény? Mit beszélek? Tudom, hogy győzünk. Elképedve bámulnak rám. Semmit nem értenek abból, amit mondani akarok.

-    Ezt fel tudjuk használni ellene. – jön rá végül Madison.

-    Mert, hogyan győzhetsz le egy csalót? – kérdezem.

-    Ha te magad vered át. – szólal meg Mikayla. Elismerően bólintok.

-    És mégis hogyan verjük át? – értetlenkedik Aiden.

-    Kelleni fog egy csali. – nézek Derekre. Közben pedig az ujjaimon számolok. 1… 2… És mikor elérnék a háromhoz, mindenki fellélegzik.

-    Na, nem! Nem leszek csali! – szögezi le. Gonosz vigyorral nézek vissza rá.

-    Nogitsune! Itt vagy? – szólongat az éjszakai erdőben Derek.

Aztán a füléhez kap és belesuttog valamit. Minden egyes szót tisztán hallok. Nem csak a jó hallásom miatt, hanem a headset miatt, amit Chris volt oly kedves és rendelt párat. Most jól jön. Mindenki össze van kötve a másikkal. Kör alakban vagyunk a fákon Derek körül. Mondtam, hogy ő lesz a csali. Vagy így, vagy úgy.

-    Ezért még számolok veled! – fenyegetőzik.

Nem mintha félnék tőle. Egy: könnyen legyőzném. Kettő: nem bántaná az unokatestvérét. Körbenézek, de sehol semmi mozgolódás. Kétlem, hogy a Nogitsune nem vette észre. Még mindig nem értem azonban, hogy miért Dereket akarja. De jelen helyzetben kisebb gondom is nagyobb ennél. Elkapjuk a Nogitsunét. Van is rá egy tervünk.

Pont mikor erre gondolok, valami megmozdul Derek mögött és majdnem alattam. Derek megfordul és mikor meglátja, elkezd futni a fák között a tó felé. Elhalad az ikrek alatt. A Nogitsune utána fut és mi pedig mellette/mögötte. Mögé ugrom le és onnan követem. Az ikrek ledobják a hálót, de a Nogitsune éles karmai miatt nem tart semeddig. Nem is ez volt a terv. Derek éppen hogy előtte fut. Nem sok választja el a rókától. Most már nem üldözzük, hanem inkább tereljük a rókát. Dereknek sikerül egy kisebb előnyhöz jutnia, ami elég is lesz. Hosszasan megy a hajsza. Derek próbálja kifárasztani, de inkább ő maga fárad el. Megpróbál trükközni, de a Nogitsune mindig tudja mit lép, és reagál is rá. Derek magával húz egy ágat, majd elengedi, hogy a rókának csapódjon. A róka azonban könnyen kitér a húzás elől, de egy kicsit le is lassítja. Ez a fajta idő nyerés elég arra, hogy Derek el tudjon menekülni. Már majdnem a tóhoz ér, amikor a parton mint kétségbe esett ember, visszafordul és szembefordul vele. A Nogitsune rákontráz és az utolsó pillanatban rántja meg Derek a kötelet. A róka nem látta, vagy csak egy felesleges mozdulatnak hitte, mikor Derek legyintett a kezével. Pedig nem. Egy kötelet húz el a kezével.

A kötelet pedig a seriff és Chris felhúzza, vele együtt Dereket is. A Nogitsune éppen megállna és sikerülne is neki, ha nem lökök rajta egy jó erőset és nem úsztatom meg. A baj, hogy nem úgy sikerül, ahogyan elterveztem. A lendület vele együtt belevisz a vízbe. Egy jó nagyot csobbanok és az a lendület, ami belevitt, a felszínre is hoz.

A Nogitsunének nincs szerencséje. Nem jön fel. Megfulladt volna? Megérzem a karmokat a lábamban és alig van időm levegőt venni, mikor lehúz. A másik kezével is belém kapaszkodik és megpróbál lefelé húzni. Öt másodperce vagyok csak a víz alatt, máris megfestette a vérem a vizet. Nem kell alig tíz másodperc és egy barlangban találom magam. Kihúz a kisebb kis partjára és én máris levegőért kapkodom.

Körbenézek a kis barlangban. Egész szép kis hely. Egy nagyobb üreg az egész, amiben simán el lehet férni. Egész tágas. Gyönyörködöm a látványban, közben pedig a viharfelhőket a tó fölé szedem és egy villámmal a vízbe sújtok, le egészen a barlang bejáratáig. Csak egyvalaki tudja követni, és nála van a katana, amivel meg is lehet ölni. A villámokkal mindig kapcsolatban vagyok, és ez most sincs másként. Érzem, ahogy valaki beugrik a vízbe a villám mellé és, hogy gyorsan úszik lefelé. Nemsokára a villám végéhez ér. Remélem sikerült megtalálnia a barlangot. Pár másodperc múlva Kira feje bukkan ki a barlang vizének felszínén. Kezében a karddal. Felállok és odasétálok a Nogitsunéhez. A karmaimat a gerincébe bököm, mire felordít. Kira sem tétlenkedik. Kimászik a partra és megindul a róka felé.

A róka azonban róka alakban van, így ott vannak a farkai is. Eggyel frankón hasba talál, olyan erővel, hogy hátraesek tőle. Megfogja Kirát a nyakánál fogva és felszegezi a falra. Ő elejti a katanát, amit felveszek, bár nem az a legfontosabb, hogy megöljem. Akkor magával viszi a sírba Kirát is. Bal kezemmel felkapom, a jobbal pedig jó erősen megütöm a könyök hajlatát. A karja hátrahajlik és leereszti Kirát. Jó erőset lökök a rókán és Kirát felsegítve elmerülünk a barlang bejáratában. Kiúszok vele a partra és a vízfelszínre segítem. Kisegítem a partra.

-    Köszönöm! – mondja a parton.

-    Nincs mit. – válaszolom. Odasietnek Scotték is.

-    Megöltétek? – kérdezi azonnal Peter.

-    Nem. – válaszoljuk kórusban Kirával.

-    Miért? – kérdez vissza Peter.

-    Mert, ha megölöm, Kira is meghal és nálam nincs olyan, hogy járulékos veszteség. – förmedek rá. – Menj le és öld meg, ha annyira akarod! – mondom.

-    Megőrültél? Ha te nem tudtad megölni, nekem hogyan sikerülne? – kérdez vissza.

-    Hé, nyugi! – szól közbe higgadtan Derek. – Legalább tudjuk, hol van a búvóhelye. Már csak meg kell várni, míg előkerül.

-    Kétlem, hogy egyhamar előjönne. - szól bele a beszélgetésbe Kira.

-    Pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Amilyen kicsi az az üreg, nincs benne elég levegő, hogy meglegyen odalenn maximum egy óránál tovább. – mondom és sejtelmesen rájuk mosolygok. Amint kijön, márpedig ki fog, elkapjuk.