Tartalom

Te mi tennél, ha az eddigi életed a feje tetejére állna? Ha nem biztos, hogy megéled a holnapot? Egy olyan helyen, ahol mindenkinek van egy titka? Ahol minden lépésedet árnyak kísérik? Ahol mindig mindenki szeme rád szegeződik? Ahol meg kell mentened a barátaidat? Ahol másodpercek alatt kell döntened, hogy mit teszel? És ahol semmi sem az, aminek látszik? Ahol az eddigi legnagyobb ellenséged lesz a leghűségesebb szövetségesed?
Valami gonosz készülődik, és felhangzik a farkasüvöltés a távolban, villámok cikáznak az égen. Semmi nem biztos, de te írod a holnap forgatókönyvét.
Előkerülnek a karmok, nyilak és a gyógyfüvek. Ki győz és ki veszít? Megállítható az egyre csak növekvő sötétség?

Erről szól ez fanfiction. Alapja a Teen Wolf nevű amerikai fantasy sorozat, viszont csak a szereplők azonosak.

2014. április 14., hétfő

8/1. rész

A meglepettség kicsit enyhe kifejezés arra, milyen képet vágtak a srácok, mikor megmondtam, hogy az ikrek a mi oldalunkon állnak. Leírni sem tudom, de elfelejteni biztosan nem fogom. Nem nagyon örülnek neki.
Ahogy annak sem, hogy eltörött a lábam. Igen, nem kellene annyit harcolnom. Úgy tűnik, eddig bírták a csontjaim. Ha karcolás vagy vágás lenne, hamar rendbe jönnék, de a csont? Az egészen más. Napokba telhet, mire összeforr. Nekem se és a többieknek sem könnyű elviselni.
-    Meddig kell feküdnöd? – kérdi Aiden.
Mondanom sem kell, hogy mióta a mi csapatunkban vannak, óvnak és védenek. Most igaz kutyáknak tűnnek. Legalábbis az én szememben.
-    Nem tudom. Napokig. Legkésőbb egy hétig. – válaszolom két sóhaj között.
-    Miért? – kérdezi most Ethan. Utálom, ha egyszer az egyik, másszor a másik beszél vagy kérdez. Azt meg még inkább, ha egyszerre beszélnek. Ráadásul azt sem bírom, hogy állandóan a nyakamon lógnak.
-    Mert nem gyógyulok olyan gyorsan, mint ti. Sajnos. – válaszolom.
Sőt inkább üvöltöm. Amennyit kérdeznek az idegeimre mennek. Szerencsére egy kis időre csendben maradnak. Aztán, ahogy körbenéznek, egyből talál valamit a szemük és rá is kérdeznek.
-    Ez mi? – kérdezik ketten és rámutatnak a medálomra.
Eddig is rajtam volt a nyakláncom és vele együtt a medál is, de amikor az orvos megvizsgált… Meglátta a hegeket az oldalamon, és megtiltotta, hogy bármi is érintkezzen a sebemmel. Így most félmeztelenül fekszem az ágyon. És a nyakláncom, ami eddig mindig el volt rejtve a ruhám alá, most szépen villog a nyakam körül.
-    Ez? Csak egy medál. Apámtól kaptam, mielőtt meghalt. – mondom és felemelem a hármas spirált ábrázoló medált. – Miért?
-    Mert ilyen tetoválása van Dereknek is. – mondják kórusban. – Hogy hívták apukádat? – kérdezi most Aiden.
-    William Hale. – vágom rá. Aztán amikor kimondom, lepődöm meg leginkább. Vagyis nem lepődöm meg, csak leesik, hogy a Derek Hale és William Hale közt a hasonlóság a családnév.
-    Akkor hogy lehetsz Anderson? – kérdi Ethan
-    Úgy, hogy anyám nevét vette át apám. Valami nagy megtiszteltetés miatt. És rám ragadt.

-    De akkor te apai ágon Derek rokona vagy. – állapítják meg közösen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése