9/1. rész

-    A Kitsune és a Banshee. – állapítja meg Peter, amikor belépünk a lakásukba. Ez lenne az? Meg kell mondjam, nagyon rossz előérzetem van és abban is kételkedem, hogy nem csapda.

-    Szóval, ő tanít, hogy legyél banshee? – kérdezem Lydiától.

-    Úgy van. – mondja és megindul a szoba túloldala felé.

-    Akkor… Tudod, mit kell tenned. – mondja Peter, mire Lydia elővesz egy hengert, kinyitja, és az asztalra borítja a tartalmát.

Karmok. Karmok? Ami még inkább meglepetést okoz, hogy nekihajítja őket az egyik gerendának. Aztán közelebb sétál hozzá és figyel. Ha jól sejtem, hangokat hall, amit én nem, de ez azért is lehet, mert nem vagyok banshee. És nem is akarok az lenni. Így is elég bonyolult a családfám, nem kell rá még pár csavar. Én is fülelek, de még mindig semmi.

-    Na? – sürgeti Peter. Hirtelen haragú, kirobbanó egyéniség. Már értem miért engem hívott el Lydia magával. Közelebb sétálok hozzájuk, hogy szükség esetén megsüthessem Petert.

-    Te nem csak Dereknek és Corának vagy a nagybátyja. – szólal meg végre Lydia.

-    Jó, jó, tudom, hogy Malia a lányom. – rizsázik itt, aztán pár másodperc után leesik neki a tantusz. Pontosabban 8 után. Számoltam. – Tehát, van még egy testvérem.

-    Csak volt. – szállok be én is. – Az apám neve is Hale volt. És volt egy Peter nevű testvére. – mondom ki könnyedén.

A meglepett arcát csak ahhoz tudnám hasonlítani, amit Lydia és Danny vágott, mikor az ikrek csatlakoztak hozzánk. Ez is olyan, leesett áll, dülledt szemek, görnyedt hát, és mindjárt a padlót fogja.

-    De, akkor miért nem emlékszem rád? – kérdezi Peter, miután rendbejött a csodálkozás után.

-    Mert az apja és Talia nem lehettek jóban. Amikor pedig törölte az emlékeidet, ezt is elvette. Nem akarta, hogy tudd, hogy él. – száll be Lydia is.

-    És most hol van? – kérdezi Peter tőlem.

-    A föld alatt. – válaszolom burkoltan, aztán kifejtem mit is akarok ezzel mondani. – Mint mondtam, meghalt.

-    És én erről mért nem tudok? – kérdez vissza.

-    Évekig elmegyógyintézetben voltál, aztán meg meghaltál, aztán visszajöttél és senki még csak a létezésedről sem tudott.

-    Gyere ide öcskös! – mondja, aztán átkarol. Nem akarok hozzáérni a kezemmel ezért, csak hagyom, hogy szép lassan megfojtson.

-    Hogy mi? – üvölti az ajtóban Derek. Nem tudom, mi okoz neki nagyobb meglepetést, az hogy itt vagyok vagy, hogy az unokatestvére „lettem”.

-    Volt egy testvére Taliának, – mondja Peter miután elengedett. – akiről még te sem tudsz. És ő – mutat rám – az ő fia. Tehát te technikailag és gyakorlatilag az ő unokatesója vagy.  – mondja Peter, mire Derek is olyan képet vág, mint percekkel ezelőtt a nagybátyja. Annyi különbséggel, hogy ő padlót fog. Fogna, ha Peter el nem kapja.

-    Tehát, te a rokonom vagy? – kérdezi megdöbbenve. Csak bólogatok. Érdekes pillanat. Egy család különböző tagjai egymásra találnak. Aminek van aki örül, és van, aki nem.