9/3. rész

Mit is mondjak? Ja, azt, hogy miután a doki betoppant, el kellett mennem vele a rendelőbe. Hogy, miért? Nem tudom, most lépünk be. Nem lennék meglepve, ha csapda lenne. Túl kiszámítható. Mindenesetre visszahozom a kikapcsolt sokkolásom. Nem is hiába. Ahogy a rendelőbe, vagyis annak hátsó, orvosi szobájába érünk, egyből meglátom Scottot és Isaacet. Nem örülök a találkozásnak.

-    Mit akar tőlem doki? – kérdezem.

-    Tudod, Sean, a Kitsunék és a vérfarkasok soha nem voltak jó barátok. Ha aztán valahogy mégis sikerült barátokká válniuk, akkor kivételes esetekben jöhetnek létre az olyanok, mint te. Félig farkasok, félig Kitsunék. Sokkal erősebb vagy, mint egy átlagos Kitsune, vagy egy átlagos vérfarkas. Sokkal több lehetőség van benned, mint hinnéd. És én azt akarom, hogy tudd használni ezt az erőt. Nem te vagy az egyetlen különleges lény, aki ebbe a városba jött. Főleg mostanság. Ha nem tudnak a képességeid kiforrni, nem tudsz majd megbirkózni velük.

-    És mit akar? Mit tegyek?

-    Tanuld meg uralni a képességeidet. – szól közbe Isaac. Felé küldenék egy villámot, de mégsem teszem. Attól függetlenül nagyon is idegesít a jelenléte.

-    És akkor esetleg, nem fogok végezni veled. – jelenti ki Scott büszkén. A statikusság megvan, a karmok kiugrottak, a szemem is színt vált, teszek egy lépést feléjük. Ők meg egy lépést hátra.

-    Hé, hé, a rendelőmben nincs harc, rendben? – áll közénk Deaton. Szúrósan méregetem, aztán a szemem fénye kihuny, a karmaim pedig visszahúzódnak.

-    És mit akar? Mit tegyek? – kérdezek vissza.

-    Először is. Próbáld türtőztetni magad. – int óvatosságra.