8/2. rész

-    Lehet. Apának volt két testvére, Talia, aki meghalt és Peter, aki… - most ugrik be, hogy egész eddig a nagybátyám ellen harcoltam.

-    Te jó ég! – kerekedik ki mindkettejük szeme. – Ez nem lehet igaz! Te Peter unokaöccse vagy?

-    Nagyon úgy fest. – sóhajtom.

-    De akkor gyorsabban kéne gyógyulnod. – vonja le a következtetést Aiden. Jó a logikája.

-    Igazad lehet, de én kétlem. Kitsune vagyok, nem pedig vérfarkas. Elvileg. – vágom rá. Bár, ha anyai ágon kitsune vagyok és apain pedig vérfarkas. Megvan bennem a képesség, csak nem hajlandó előmászni. Egy farkas harapás talán előhívná, de nem akarok még egy heggel többet. Ennyi is elég.

-    De félig vérfarkas is. – érvelnek tovább.

-    Nem mondtam, hogy nem, de még nem jött elő és nem tudom, hogy miképpen működik. Ilyet még a tapasztalt nagybátyám sem látott életében.

-    Attól még gyorsabban gyógyulsz. Egy Kitsune nem tudná ezt megtenni. Nem beszélve a kiugró karmokról. Benned van a farkas, csak hagynod kell, hogy előtörjön.

-    Akkor most valamiféle hibrid vagyok? Remek. Örülök, mint mókus az erdőtűznek.

-    Nem így értettük. Mindegy, nem borzoljuk tovább az idegeid. Leléptünk. – mondják és kiugrálnak az ablakon.

Mindenki ezt a kijáratot használja. Még én is. Aminek Julie néni nem nagyon örül. Anyáskodik felettem, holott anyám testvére. Soha nem volt gyereke és rajtam kísérletezik, én meg hagyom neki. Csak az bosszant, hogy titkolnom kell előle ki és mi vagyok. Viszont, ha anyám kitsune volt, és ő a testvére, lehet, hogy ő is az. Elmondhatnám neki. Próba cseresznye... Szerencse.

-    Julie néni. – szólok neki, leérve a lépcsőn. Tulajdonképpen 5 nap eltelt, mióta elhatároztam, hogy megkérdezem. Addigra rendbe jött a lábam is.

-    Igen, Sean? – kapja fel az asztaltól a fejét. Kibököm kerek perec.

-    Hallottál már a Kitsunéről? – kérdezem tőle. Erre ő izgatottá válik és magában beszél. Biztosan tud valamit.

-    Most? Most jött el az ideje? Nem tudom mit kéne tennem. – beszélget magában. Ügyet sem vet arra, hogy én itt vagyok. – Igen hallottam róla. – mondja és feláll az asztaltól. – Gyere! – mondja és fellépdel a lépcsőn.

Készségesen követem az irodájába. Vagyis azt hittem, az irodája. Tulajdonképpen az is, tele könyvekkel, papírokkal, számítógéppel és minden mással. Mivel az épület sarkán helyezkedik el és a déli oldala teljes mértékben egy nagy üvegfal, ami fényt ad a nagy szobának és a nap sugarai miatt mindig meleget is. Ért a lakás berendezéshez. Nem is csoda, hiszen az a szakmája. Vagy munkája. Tudom is én. Lekap egy könyvet a nagy könyvespolcok egyikéről és lecsapja a szoba közepén elhelyezkedő asztalra.

-    Ebben van minden, amit a Kitsunékról, vagyis a családunkról tudnod kell. – mondja és helyet foglal az egyik széken.

-    Tehát akkor te is Kitsune vagy? – kérdezem miközben én is helyet foglalok az egyik székben és magam elé veszem a könyvet.

-    Nem, vagyis nem teljesen. Én soha nem tudtam villámot vagy tüzet csiholni. Attól még Kitsune családból származom. Azt anyukád mindig jobban tudta.

-    De Julie néni, nem csak villám és tűz Kitsunék léteznek. Vannak óceán és levegő Kitsunék is. Ezt neked kéne a legjobban tudnod.

-    Igazad lehet.

-    Még sosem próbáltad? – kérdezem meglepődve. Az, hogy Kitsune, csak még egyet dob a csodálkozásomon. Ennyi év anélkül, hogy kereste volna.

-    Még soha.

-    Akkor ideje lenne elkezdeni, nem gondolod? – kérdezem sejtelmesen.

-    Julie néni, azt már tudom, hogy anya, te és én is Kitsunék vagyunk, de mit tudsz apuról? – kérdezem. Azt már kiderítettem, hogy farkas volt, vagyis sejtem, de nem lehetek biztos benne.

-    Hát, kicsim, nem sokat. Azt tudom, hogy eredeti Beacon Hills-i volt, de azt nem, hogy mi volt. Annyit még tudok, hogy a vezetékneve Hale volt. – válaszolja és hátradől a széken.

-    És voltak testvérei, vagy rokonai? – kérdezősködöm tovább. Bár tudom az igazságot, lehet, hogy olyat tudok meg, amit eddig nem is tudtam. De egész eddig miért nem szólt egy szót sem arról, amik vagyunk.

-    Hát, ha jól tudom volt egy testvére P betűvel kezdődött a neve. Paul? – próbálgatja a neveket. Ha nem segítek végigmegy az összesen.

-    Peter? – javasolom a nevet. Én ugyan tudom, hogy ki ő, de kétlem, hogy ő is sejtené. Sajnos személyesen is ismerem.

-    Igen. Peter. Így hívták. Ha jól tudom, még mindig itt él. Valahol. – néz ki az ablakon. Mintha valakit keresne. A délutáni nap utolsó sugarai még besütnek az ablakon és megtörnek az üvegen. Lehet, hogy azt nézi. – És volt egy másik testvére, aki meghalt, de az ő fia is itt él. Dereknek hívják. Szerintem találkozhattál már vele. – mondja és visszafordul felém.

-    Igen, mintha rémlene valami. – sütöm le a szemem.

-    Légy velük óvatos, Sean, nem olyanok, mint mi. Veszélyesek. – mondja.

-    Rendben, Julie néni. – mondom és kimegyek először csak az irodából, majd a házból is.